LÁZOK KLÁRA:
Ideológiával a mindennapokon túl
Ünneplési rítusok szervezése a Magyar Autonóm Tartományban
Az ünneplés a tömegagitáció leghatásosabb eszköze azonnali hatása és az érintett célcsoport méretei miatt. A legtöbb politikai rendszer felismerte jelentőségét, és élt is az ünnep adta lehetőségekkel.
Az általam használt ünnepekre
vonatkozó szakirodalom két csoportba sorolható. Az első körbe a kelet-európai
ünnepi rítusokat vizsgáló tanulmányok tartoznak, mint például Vassil Garnizov
tanulmánya a bolgár temetési rítusokról, [1] vagy a Voigt-Szépe-Szerdahelyi-féle kutatás, amely a május
elsejét szemiotikai szempontból közelíti meg. [2] A harmadikként az általam is vizsgált terület ünnepszervezésével
foglalkozó tanulmányok körét kell megemlítenem. Szakértője a Csíkszeredai
Kulturális Antropológiai Munkacsoportban (KAM) dolgozó Bodó Julianna, aki
egy a budapesti Közép-Európa Egyetem (CEU) által támogatott kutatás részeként
foglalkozott a székelyföldi ünneplési rítusokkal. Ő az ünnepi eseményben
a kétszintű társadalom (lenti és fenti világ) átjárási technikáit vizsgálja,
életvilágépítési gyakorlatként kezeli azt, és nem a politikatörténettel állítja
párhuzamba. [3]
A dolgozatban a Magyar Autonóm Tartomány ünnepségszervezését dolgozom fel, különös hangsúllyal a tartományi székhelyre, Marosvásárhelyre, mivel értelemszerűen ez a város volt a helyszíne a főbb ünnepségeknek. Iyen jellegű kutatásoknál általában két módszer lehetséges: a résztvevő megfigyelés, valamint a többsíkú adatgyűjtés (oral history jellegű anyagok, sajtó, forgatókönyvek stb.) Életkoromnál fogva csak az utóbbi módszerre hagyatkozhattam. Ennek az eljárásnak viszonylagos előnye, hogy a szituációkat remélhetően jóval érdekmentesebben sikerült megközelíteni.
A feldolgozott források közül a MAT központi napilapja
(1952 augusztusáig Előre, majd Vörös Zászló) foglalja el a
központi helyet. Ezt végigkövetve az 1952-1968-as időszakbanban, átfogó
képem alakult ki az általam vizsgált ünneptriász (május 1., augusztus 23.,
november 7.) szerkezetének alakulásáról, s a különböző periódusokban
fontosnak ítélt kisebb ünnepekről, azok változásairól.
A sajtóanyag által nyújtott információkat szervesen
kiegészítették a megyei könyvtár "selejtpolcairól" összegyűjtött propagandafüzetek.
Ezek jelentős része központilag összeállított, Bukarestből leküldött
ismertető anyag agitátorok részére, [4] valamint az üzemek, termelő egységek, könyvtárak,
iskolák ünnepségeihez összeállított forgatókönyv. Ezen kívül a könyvtárak
kötelesek voltak az illető ünnepet tárgyaló bibliográfiát összeállítani,
könyvkiállítást szervezni, esetleg szöveggyűjteményt kiadni. [5]
Jelen tanulmányban nem dolgoztam fel a vonatkozó
levéltári forrásokat, mert azok elemzése összetettségénél fogva egy külön
fejezetet igényelt volna. Ez a kutatás jelenleg folyamatban van.
1. Ünnepkategóriák
Az ötvenes, hatvanas évek ünnepségszervezésének
vizsgálata azért fontos, mert ez az az időszak, amikor Romániában a
sajátos helyi szocializmus szokásrendje és ideológiai rítusai kialakulnak. Az ünnepek, az ünnepségszervezés szintjén jól
lehet követni az átalakulást.
Eredetileg
a nemzeti ünnepek (március 15., december 1.) vizsgálatát tűztem ki célul,
viszont ezek még megemlítve sincsenek a sajtó szintjén. A korabeli sajtóanyag
és a propagandafüzetecskék, útmutatók részletes áttanulmányozása alapján e
korszak ünnepeit néhány sajátos kategóriába próbáltam besorolni ideológiai
töltetük, valamint a nekik tulajdonított funkciók alapján: kommunista, mozgalmi
évfordulók (május 1., november 7., valamint a kisebb állami ünnepek);
behatolási kísérletek a magánélet belső szférájába (téli ünnepek - télifa
ünnepély, szilveszter; családdal kapcsolatos ünnepek - gyermeknap, nagykorúvá
avatás, március 8., ifjúsági ünnepek); falusi életvitellel kapcsolatos ünnepek
(kollektív gazdaság avatása, kultúrotthon avatása, aratás ünnepe, termés
ünnepe, szüret); nemzeti ünnepek (január
24., március 15., augusztus 23.); irodalmi-tudományos élettel kapcsolatos
ünnepek (400 éves Bolyai iskola, Hunyadi János halálának 500. évfordulója, Ion
Creangă-napok, Ion Luca Caragiale-napok, Benedek Elek emlékünnepély stb.);
egy-egy település történetéhez kapcsolódó ünnepek (itt egyelőre csak
Mádéfalvára találtam adatot).
A felsorolt kategóriák közül a hivatalos, állami
ünnepek alakulását szeretném végigkövetni a MAT-ban 1952-1968 között. Az itt
vizsgált három legfontosabb állami ünnep a hatalmi pártideológia három
különböző viszonyrendszerét képviseli: május 1. az internacionalizmust,
augusztus 23. a nemzeti kommunista ideológiát, november 7. pedig a
Szovjetunióhoz való kötődést. Az eltérő jelentéstartalomtól
függetlenül ezeket az ünnepeket ugyanazon propagandisztikus céllal, a
tömegagitáció tudatos eszközeiként használták fel. A megelőző
hónapokban végzett propagandisztikus felvezetés, az évről évre pontosan
ismétlődő szertartásrend szigorúsága jelzi az ünnepeknek
tulajdonított jelentőséget. Ebből egyenesen következik, hogy e
rituálé bármilyen változása egyben politikai változást is jelez. A pártvezetés
kitüntetett figyelme főként annak köszönhető, hogy felismerték az
ünnepekben rejlő évről évre ismételhető legitimizációs alkalmat.
Ezen kívül a készülődési periódusban az ünnepre felajánlott
teljesítmények, megvalósítások, a kapitalista országokkal, valamint a múlttal
való állandó összehasonlítás is a rendszer működőképességét voltak
hívatottak bizonyítani.
2. Az állami ünnepek
propagandisztikus felvezetése
A készülődésnek, az ünnep propagandisztikus
felvezetésének jelentősége ideológiai szempontból legalább annyira fontos,
mint maga az ünnep. Ez a periódus is alkalmat adott mind a sajtóban, mind a
mindennapi élet területén az eredmények állandó hangoztatására, a munka
ösztönzésére. Ennek az ünnepváró periódusnak is megvoltak a maga pontosan
megállapított sajátos szervezési formái, megnyilvánulásai, melyek közül a
legfontosabbak: a vállalások, a sportmegnyilvánulások, valamint a város- és
falurendezési akciók.
A felvezetés - a sajtónak köszönhetően - legjobban
dokumentált sajátossága: a társadalom minden kategóriája felől érkező
vállalások, felajánlások. Minden intézményben, üzemben gondosan megválasztott
előkészítő bizottságok gondoskodtak a különböző feladatok leosztásáról,
ajánlatokat tettek vállalásokra, ezen kívül agitációs munkát végeztek az illető
egységben. [6]
A vállalások a legkülönfélébb formákban nyilvánulhattak
meg. Az üzemek dolgozói vállalták a terv hamarabbi befejezését, gépek megjavítását
az ünnepig, a norma túlteljesítését, megtakarításokat, különböző szovjet
munkamódszerek bevezetését. [7] A mezőgazdasági dolgozók a szocialista verseny részeként
a vetés (május 1-jére) vagy a cséplés (augusztus 23-ra) mielőbbi befejezését,
szovjet növényápolási módszerek kipróbálását tűzték ki célul. [8] Az iskolák is részt vettek a szocialista versenyben, a
diákok megígérték tanulmányi előmenetelük javítását, társadalmi munkákban
való szerepvállalást, kísérleti eszközök készítését az iskola laboratóriuma
számára, az iskola területének rendben tartását vagy akár azt, hogy nem késnek
el többet az iskolából. [9]
Általában ez a várakozási időszak
az, amikor az év folyamán esetleg elhanyagolt falu- és városrendezési munkálatokat
is elvégzik. Az ünnep szolgálatába állítva, a javításnak, szépítésnek máris
ideológiai színezete van, máris felajánlásként, a "párt és a munkásosztály"
érdekében végzett áldozatként lehet felmutatni. Így például a tavaszi festést,
kultúrházak, iskolák, mezőgazdasági épületek, a kollektív gazdaságok
székházainak rendbetételét rendszerint május 1. tiszteletére szervezték meg,
de néha előfordul a másik két ünnep előkészítéseként is. [10] Ugyanígy az üzemekben, iskolákban, különböző intézményekben
tisztasági hetet szerveztek. [11] A városok belső területeinek parkosítása, a meglévő
parkok rendbetétele szintén erre a periódusra esik. Május 1., augusztus 23.,
november 7. tiszteletére a kollektív gazdaságok munkaközösségétől a sürgősségi
klinika dolgozóiig mindenki kivette a részét a parkosítási munkálatokból,
a járdaszegélyek mentén virágokat és facsemetéket ültettek. [12] A falvak, községek önkéntes munkával hídkarbantartást,
útszakaszjavításokat végeztek.
A sportesemények is a készülődés általános
jellemzői. Ezek közül a leggyakoribb és a legjobban népszerűsített a
mezei futóverseny, de különböző sportversenyek helyi szakaszait is az
ünnepek előtt bonyolítják.
A propagandisztikus felvezető szakasz ideológiailag
legfontosabb mozzanata a különböző intézményekben, üzemekben, iskolákban
megrendezett előzetes ünnepi, ismertető jellegű megemlékezés.
Ez rendszerint a szokásos ünnepi séma szerint zajlott le. Az intézmény a pártalapszervezet
titkárának nyitóbeszéde után az intézmény elnöke méltatta az ünnep jelentőségét,
egy-két dolgozó hozzászólt, s mindezt tematikusan összeállított kultúrműsor
követte. A kultúrműsort vagy az esetleg megrendezésre kerülő szimpozionokat
szintén a központi pártvezetés által összeállított és az intézményeknek minden
évben leküldött útmutató alapján rendezték meg. Ezek a füzetecskék az ünnepre
vonatkozó bibliográfiát, verses összeállításokat, [13]
kérdezz-felelek
szerű vetélkedő forgatókönyvet, [14]
esetleg megfelelő falragaszgyűjteményt tartalmaztak. [15]
A Maros megyei könyvtár kiállításokat, szimpozionokat
szervezett az alkalomra, bibliográfiát állított össze az ünnepre vonatkozó
művekből, [16] a gyermekkönyvtár kiállítást szervezett az ünnepet köszöntő
gyermekművekből.
Az intézmények a szemléltető agitáció számos
más formáját is felhasználták: falragaszok, jelszavak, kirakatok,
élmunkástáblák az ünnep, valamint az ünnep tiszteletére felvállalt munkálatok,
s az ezekben kitűnt dolgozók népszerűsítésére.
Az utolsó előtti napokra időzítették a
különböző avatásokat: a kollektív gazdaságét, a kultúrotthonét, a kórházét,
a hőerőműét stb. Ez kitűnő alkalmat teremtett a megvalósítások
grandiózus jellegének felmutatására. [17]
A szemléltető agitáció megnyilvánulási formái
közé sorolhatjuk az ünnepköszöntő, előre megszövegezett képeslapokat
és táviratokat is. [18]
E készülődési folyamat pontosabb leírásában
a korabeli sajtóanyag nyújt nagy segítséget a kutatónak. A sajtó elsősorban
a párt szócsöve, tehát elsődleges funkciója a napi események átformálása
minél propagandisztikusabb formába s ezeknek az ünnep szolgálatába állítása.
A napilapok első oldalon közlik a különböző üzemek, termelőszövetkezetek
vállalásait, versenyfelhívásait, napirenden tartják a verseny menetét, közlik
az élenjáró brigádok fényképeit, riportot készítenek az üzemekben, fotomontázs
mutatja be a szocialista verseny mozzanatait. [19] Az ünnepre való készülődés sajtóanyagának sajátossága
az ünnepek tiszteletére kiírt sajtólevelezői verseny, valamint az intézmények
hirdetett köszöntései, melyek 1959-től szerves részét képezik a sajtókészülődésnek.
A propagandagépezet így próbálta megteremteni az intézmények és alkalmazottaik
közötti bensőséges viszony látszatát.
Ezenkívül
az ötvenes évek első felében minden ünnep előtt többoldalas
agitátorképző, ismertető cikket közölt a helyi sajtó, valamint
közzétették az RMP KV felhívását a tartomány lakosságához.
3. Az ünnep
Az ünnep jelentőségét nemcsak annak
propagandisztikus felvezetése és konkrét mozzanatai fejezik ki, hanem
elsősorban a külső formai megnyilvánulások, mint például a
települések feldíszítése: fellobogózva "nemzeti szín és vörös zászlókkal",
középületek, kapuk kidíszítve, jelszavas táblák a középületeken.
Marosvásárhely az ünneplések tartományi központja,
az 1952-es leírások szerint a jelszavas táblákon, fellobogózott épületeken
kívül itt a középületek homlokzatára kitették - természetesen szigorún megszabott
sorrendben - Sztálinnak, a központi pártvezetőknek és a baráti országok
vezetőinek képeit, az üzletek bejáratát fenyőfüzérekkel díszítették. [20] Ez a szertartásosság mindvégig megmaradt, ami változott,
az mindezeknek a sajtóbeli megjelenítése. Míg az ötvenes évek elején mindezt
részletesen ismertette a Vörös Zászló, addig a hatvanas évektől
már csak a különösen nagy évfordulókon írja le aprólékosan a rendezvények
díszítőelemeit.
A párt propaganda és agitációs osztálya által (a
szovjet mintát hűen követve) kidolgozott szertartásrend szerint az állami
ünnepeknek a következő mozzanatait különböztetjük meg: a nagygyűlés
(nyílt- vagy zárttéri), melyet teljes egészében a megemlékezésnek szentelnek; a
felvonulás, amely az ünnep tömegre gyakorolt hatását hivatott demonstrálni; a
sportversenyek, a népünnepélyek, amelyekkel megkísérelték a hivatalos ünnepeket
a magánszférába áthelyezni.
A sajtó nyomán megállapíthatjuk, hogy bár a
legnagyobb ünnepi rendezvényekre a központban került sor, de a tartomány minden
községi kultúrotthonában megszervezték a megemlékező gyűlést és a
tisztelgő kultúrműsort.
Ennek alapján az alábbiakban összefoglalom a MAT
ünnepségszervezését, különös tekintettel Marosvásárhelyre.
Az alkalomtól függően a nagygyűléseket
nyílt helyen (május 1., augusztus 23.) vagy zárt térben (november 7.) rendezték
meg, szerkezetük ettől függetlenül azonos szertartásrendre épült.
A nyílttéri nagygyűlések rendszerint a Sztálin
/Enescu (1962-1963)/, majd a Szovjet Hősök (1963-tól) terén kezdődtek.
Az ünnep napján a kora reggeli órákban fúvószenekar vonult végig a városon,
indulókat fújva, jelezve, hogy ideje készülődni a gyülekezéshez. Reggel
8-kor előre megbeszélt helyen gyülekeztek az egyes intézményekhez, üzemekhez
tartozó dolgozók, innen vonultak a nagygyűlés színhelyére, a dísztribün
elé. [21] A nagygyűlés éljenzésekkel kezdődött, a pártot,
a Szovjetuniót, a vezetőket éltették, vagy az éppen aktuális politikai
jelszavakat skandálták. [22] A tribün benépesedése [23] után felhangzott az RNK és a Szovjetunió himnusza. Ez a
kettősség a "testvéri Szovjetunió" irányában érzett lojalitásnak a megnyilvánulása.
Ez a mozzanat a kül- és belpolitikai változások következtében 1958-tól elmarad,
a kettős himnusz visszaszorul a Szovjet Hősök temetőjében rendezett
visszaemlékezésekre. [24]
A himnusz után egy tartományi vezető pártfunkcionárius
megnyitójára következett az ünnepi beszéd, mely a tartomány fennállása alatt
minden évben mind románul, mind magyarul elhangzott. [25] Az éljenzésektől időnként megszakított beszédben
a tartományi első titkár vagy a néptanács elnöke és alelnöke méltatta
az ünnep jelentőségét, újra és újra felidézve mozzanatait, minden alkalommal
kihangsúlyozva a párt szerepét a dolgozók mai "napfényes életének" megteremtésében.
A november 7-i ünnepély általában zárt térben, a
kultúrpalotában és a rajoni székhelyek, községek kultúrotthonaiban zajlott.
A nagygyűlés beszédei után a központi szervekhez küldött távirat szövegét
ismertették a tömeggel ("megfogalmazták"), majd az Internacionálé zárta a
gyűlést. [26]
Az ünneplés következő mozzanata a felvonulás,
mely ugyan a november 7-i ünnepségeken csak különleges alkalmakkor jelenik
meg, viszont a május 1-jei és az augusztus 23-i ünnepségeknek talán leglényegesebb
eleme a tömegekre gyakorolt hatása miatt. A felvonulás megkezdésére jelt adók
a munkásgárdák, a különbözö gyárak munkásaiból összeverbuvált alakulatok (szerepük
csupán jelképes) "elődeik voltak azok, akik 13 évvel ezelőtt, felhasználva
a Szovjet Hadsereg gyors előrenyomulását, a Kommunista Párt felhívására
fegyvert fogtak". [27] Ezzel megpróbálják az eseményt mitológizálni, szereplői
-, akik "büszkék arra, hogy azok közé tartoznak, akik legnagyobb vívmányunkat,
a Proletárdiktatúrát védelmezik" [28] - szinte a mitológiai hősök magasságában vannak emelve.
Majd a pionírok következnek - virágbetűket, táblákat, címert, a vezetők
képeit, saját maguk tervezte modelleket tartva a magasba. Szerepük nagyon
lényeges, hisz ők már a "szabad haza gyermekei", akiket nem kell átnevelni,
ők már a rendszer neveltjei. [29] Ez a legfontosabb
célcsoportja a kommunista propagandagépezetnek, ők a legfogékonyabbak
az ünnep külső megnyilvánulásaira, legreceptívebbek az ideológiai üzenetekre.
Ezenkívül fontos szerepet játszanak a felnőtt lakosság
bevonásában. [30]
A pionírok után az üzemek, majd a kereskedelmi egységek
dolgozói következtek, kezükben termelési grafikonok, jelszavak, nyomukban
allegorikus kocsik termékeikkel. [31] A kulturális és művészeti intézmények dolgozói csak
a munkásosztály nyomában haladhattak, ők is jelszavas táblákat, intézményük
megvalósításairól, megtakarításairól hírt adó grafikonokat, táblákat emeltek
a magasba. Külön attrakciónak számított a sportolók felvonulása, akik mezekbe
öltözve különböző mutatványokat produkáltak, mögöttük a serlegeikkel
teli kocsik vonultak. [32]
Az augusztus 23-i felvonuláson a külön sorokban vonuló
nőbizottsági tagok színes léggömböket eresztettek fel, a világbékét jelképező
fehér galambokat röptettek az ég felé, ezzel is fokozva az ünnep idillikus
hatását. [33]
1966-tól tökéletesedik a koreográfia, augusztus 23-án
a pionírok a felvonulás és a tánc mellett élő betűkként kiformálják
a mozaikszavakat is (PCR, RSR), példájukat a következő években az üzemek
dolgozói is követik. [34]
A felvonulást az Internacionálé akkordjai zárták,
mintegy betetézve az együtténeklés adta emelkedett hangulattal az előbbi
órák során bemutatott sikertörténetet. [35]
Az ünnep harmadik fő mozzanata a szórakoztató
műsor, amely látszólag a néptömegek kikapcsolódását szolgálta, de tulajdonképpen
szintén ideológiai tartalommal volt telítve. A lebonyolítás formái változatosak.
November 7. és a kisebb kommunista ünnepek esetében az ünnepi beszédet követő
kultúrműsort jelentette: műkedvelő vagy hivatásos együttesek
színi, tánc- és énekelőadása vagy különböző sportrendezvévenyek.
Május 1. és augusztus 23. esetében viszont ez nagyobb méretű népünnepély
a Somostetőn és a Kakasdi erdőben, melyek általában a különböző
üzemi klubok, kultúrotthonok kultúrműsorait követték. [36]
A népünnepély igazi kikapcsolódást jelentett. A korabeli
sajtó minden évben közli a kereskedelmi egységek számadatait az ünnepre készített
húsokról, sörről és hűsítőszállítmányról. [37] Felverték a sátrakat, a lacikonyhát, különböző vásárosbódékat,
s a majális elkezdődhetett. Különböző játékos versenyeken vehettek
részt az ünneplők, sör, kolbász meg egyébb apró nyeremények volt a kecsegtető
tét.
Ideológiai szempontból ideális lehetőség észrevétlenül
behatolni az emberek magánszférájába is. Az erdőben különböző helyeken
felállított színpadokon a műkedvelő együttesek mutatták be műsoraikat,
s az emberek együtt énekelhették velük a román, magyar és szovjet dalokat.
Aki viszont családjával vagy társaságával szétszéledt az erdőben külön
szórakozni, az sem tudta kihúzni magát az ünnep hatása alól, mivel az erdőben
felállított hangszórók mindenhol hallhatóan sugározták a dalokat. [38] Ez az a momentum, amikor világosan kitűnik ennek a
látszólag a dolgozókért, az emberekkért szervezett népünnepélynek a párt-
és államideológia eszközeként való felhasználása.
A tartomány rajoni székhelyein, községeinek művelődési
házaiban az ünneplés mozzanatai ugyanazt a forgatókönyvet követik, persze
kisebb méretekben. A nagygyűlést általában a rajoni párttitkár vezeti,
aki románul és magyarul is beszél az ünnep jelentőségéről, beszédét
a falvakban kultúrműsor vagy mezei sportünnepély, rajoni székhelyeken
különböző sportmegnyilvánulások, szabadtéri színpadokon előadott
műkedvelő előadások követik. A szervezett felvonulás nagyon
ritka a rajoni székhelyeken. [39]
Az ünnep sajtóvisszhangja rendkívül átfogó, a sajtó
a szemléltető agitáció talán leghatékonyabb eszköze. A több héten keresztül
első oldalon közölt felajánlások, vállalások, versenyfelhívások betetőzése
az ünnep előtt egy-két nappal kiadott ünnepi lapszám, melynek
grafikai megoldásai híven tükrözik az illető ünnephez való éppen aktuális
viszonyulást. [40] Az első oldal pirossal nyomott fejléce, szalagcímei,
a vezércikkek, a belső oldalakon közölt összeállítások alkalmat szolgáltattak
az összehasonlításra (régi nyomorgás - új, kommunista élet; kapitalista, kizsákmányoló
országok - kommunizmus, népuralom országai), a megvalósítások felsorolására,
a rendszer megfelelőségének bizonyítására. Az összeállítások az ünnepről/ünnephez
írt verseket, esszéket, visszaemlékezéseket tartalmaztak. Legreprezentatívabb
műfaja a különböző társadalmi rétegekhez/csoportokhoz tartozó embereknek
a rendszer mellett kiálló állásfoglalásainak összevágása. Ez a kommunista
pártnak a teljes társadalmat átható befolyását hivatott demonstrálni és ugyanakkor
legitimizálni. Az ünnepi szám közölte az ünnepségek pontos programját, részletes
programajánlatokkal is szolgálva. Ez az a rész, mely a hatvanas évektől
az ideológiai szorítás csökkenésével egyre nagyobb helyet foglal el.
Az ünnep után megjelenő
első lapszám hozta le az ünnepségek lefolyásáról szóló cikkeket, a
tribünről elhangzott beszédeket, a felvonulás közben készített ankétokat,
fotóriportokat. Ennek a számnak is kiemelt jelentősége van, hisz az ünnep
különböző momentumait, melyeken esetleg a résztvevők nem haladtak át
összességükben, a lap a grandiózusságot és az idillt megfelelően
alátámasztó képekkel közli.
A sajtómegjelenítés egy másik
alapvonala, amely a MAT ünnepszervezésének egyik sajátos eleme, az "együtt a
pártért" motívum, "román, magyar és más nemzetiségek testvéri egységben, tömött
sorban" vonultak fel, ünnepeltek.
4. Az
ünnepek eszköztára
"Szabálynak tekinthetjük - mondta Sztálin -, hogy
a bolsevikok mindaddig legyőzhetetlenek lesznek, amíg megőrzik kapcsolatukat
a nép széles tömegével. [...] A párt és a dolgozók közötti kapcsolat megerősítésének,
a tömegek kommunista nevelésének egyik legfontosabb módszere a politikai tömegagitáció." [41] Nyilvánvaló, hogy a politikai tömegagitáció leghatékonyabb
formája a nagy tömegeket bevonó állami ünnepek szervezése. Ebben a fejezetben
a tömegpropaganda megnyilvánulási formáit szeretném áttekinteni, valamint
bemutatom a Román Munkáspárt által kiadott definíciókat, használati utasításokat
is.
A tömegagitáció egyik leghatásosabb eszköze a
média, esetünkben a MAT magyar és román napilapjai, melyek lépésről
lépésre közlik a készülődés menetét, a vállalásokat, azok eredményeit, az
ünnep tiszteletére szervezett kulturális vagy propaganda rendezvényeket, az
eseménnyel kapcsolatos személyes vallomásokat, ezáltal bevonva az olvasókat az
ünnepi hangulat lázába, előirányozva, mit kell érezniük az ünnep
kapcsán. Az ünnepségek (nagygyűlések, koszorúzások, felvonulások,
népünnepélyek stb.) részletes leírásainak célja, hogy azokat is az ünneplő
tömeg részévé tegye, akik nem voltak ott az adott rendezvényen.
Egy 1950-ben kiadott brosúra [42] a szemléltető agitáció legfontosabb vonásait így foglalja
össze: "helyes ideológiai és politikai tartalma, nevelő, mozgósító és
harcos jellege kell hogy legyen [...] csak akkor eredményes, ha politikai
érzékkel folytatják, ha időszerű és ha konkrét helyi kérdéseket
vet fel." [43] A szemléltető agitáció eszközeiként
a füzet többek közt a jelszót, a falragaszt, a grafikont, a falitáblát,
a kiállítást s magát a díszítést sorolja fel, mindegyikre példát és tanácsokat
adva hatékonyságuk fokozásához. A jelszavaknak, falragaszoknak, falitábláknak,
grafikonoknak egyformán fontos szerepük van mind a felvezető periódusban,
mind magának az ünnepnek a megszervezésében.
A jelszó rendszerint rövid mondat, mely
harcra vagy munkára buzdít - egyetlen rápillantással átfogható kell legyen,
tartalma pedig egyszerű, hogy gondolkodás nélkül meg lehessen érteni.
Például: Világ proletárjai, egyesüljetek!
A falragasznak és falitáblának (jelszavakat,
grafikonokat, falragaszokat, fényképeket és arcképeket egyaránt tartalmazhat)
inkább az ünnep s az ünnep tiszteletére szervezett versenyek
népszerűsítésében, a vállalások, megvalósítások köztudatba idézésében van
szerepe. Az üzemek, intézmények folyosóin, udvarán, forgalmas pontokon kitett
szemléltető anyagok termelési eredményeket, megtakarításokat, élmunkásokat
mutatnak be.
A propaganda átfogóbb eszköze a kiállítás,
melynek "igen nagy meggyőző ereje van, mert egyike a legsokoldalúbb
szemléltető agitációs eszközöknek [...] felhasználhatja a szemléltető
agitáció összes többi formáit, a jelszavaktól a díszítésig". [44] Mindhárom ünnep előfázisában fontos helyet töltenek
be a kiállítások, legyen szó akár a május 1-jére összeállított könyvkiállításról,
az augusztus 23-i fényképkiállításról, vagy a Román-Szovjet Barátság Hónapjának
(ezentúl RSZBH) a szovjet fejlődést, a szovjet gazdaság felsőbbrendűségét
bemutató kiállításairól. [45]
A felvonulás során a dolgozók a feliratok és a
képek mellett üzemük eredményeit szemléltető nagyméretű grafikonokat
is vittek. A grafikon képek és számok segítségével ismerteti a szocialista
verseny menetét (mennyivel haladta túl egyik intézmény egy másik vagy sajátmaga
normáit), a korábbi szintekhez viszonyatott fejlődést mutatta be.
A kommunista ideológia három legfontosabb ünnepére
vonatkozóan, ahogy ez a fentiekből is kitűnik, a legfontosabb szerep
a díszítésre hárult. A külsőség az, amely grandiózusságánál fogva
bűvkörébe vonja a szemlélőt, ez az az eszköz, amely észrevétlenül tud legitimizálni. "Ilyen alkalmakkor
elsősorban a proletáriátus nagy tanítómestereinek és vezetőinek
arcképeit kell kifüggeszteni, továbbá, hogy a díszítés minél ünnepibb legyen,
jelszavakat, zászlócskákat, vörös vászonredőket, fenyőfüzéreket
használhatunk fel" - írja a kézikönyv. [46] Erre jó példa a már említett 1952. május 1.: zászlóerdő
borította a főteret, az épületek homlokzatát, a középületek homlokzatán
Sztálin, valamint a baráti országok vezetőinek arcképei függtek, az üzletek
bejárata fenyőfüzérekkel díszített, a polgármesteri hivatalon és a középületeken
jelszavas táblák. [47] Ugyanebben az évben a november 7-i ünnepségre a kultúrpalota
nagyterme is zászlódíszbe öltözött, a páholyokat vörös vászon borította, a
felzászlózott színpad hátterében felfüggesztett jelszavak között a Lenin-Sztálin
óriás kettősportré állt. [48]
A szemléltető agitáció eszközei mellett az
alkalom nagyszerűségét, a celebrált esemény fontosságát hangsúlyozzák a jelképes
ábrázolások is. A felvonulók tömegeit allegorikus kocsik követték, amelyek
feldíszített platójukon a legfontosabb üzemek és kereskedelmi egységek
termékeiből bemutatót tartottak.
5. A három
fő ünnep sajátosságai
Május elseje propagandisztikus felvezetése
két sajátos legitimizáló elemmel bővíti az ünnepszervezést. Az egyik
a kommunista ideológia nemzetközi jellegének, azaz a szocialista tömb egységének
és erejének hangsúlyozása. [49] A másik elem az ünnep kontinuitásának ténye, mivelhogy
ez az egyetlen olyan hivatalos ünnep, melynek a két világháború között is
hagyománya volt.
A készülődést idejében
megalakított központi és intézményekre, községekre leosztott
előkészítő bizottságok koordinálták. Ők voltak felelősek a
munkák elosztásáért, az intézményekben végzett agitációs munkáért.
A május elsejére készülődés
legjellemzőbb eleme a vállalások mellett az általános rendezési program:
festések, a kollektív gazdaság épületeinek renoválása, a leromlott gépek
kijavítása, az útszakaszjavítások - mindezek a május elseje tiszteletére
elvégzett munkálatok tulajdonképpen a tavaszi általános rendezéshez tartoznak,
ideológiailag alátámasztva.
Az előrendezvények keretében az
üzemek, intézmények ünnepi gyűlésein kívül a városi néptanács szavalóversenyeket,
vagy évfordulókra (1959 - 15. évforduló [50] ) tömeg dalhangversenyeket rendezett az Állami Népi Együttes
(minden tartománynak volt egy néptánccsoportja), a Filharmónia és pionír együttesek
részvételével.
A készülődés sajtóvisszhangja nagyon intenzív.
A naponta első oldalon közölt vállalások, az ünnep tiszteletére elért
sikerek felsorakoztatása mellett jellemző a régi május elsejéket felidéző,
évente rendszeresen ismétlődő rovat. Az itt közölt versek, esszék,
ankétok, vallomások május 1-je hagyomány jellegét húzzák alá, így próbálva
becsempészni az emberek kollektív tudatába az ünnep kommunista hagyomány jellegét.
Ezt az irányvonalat követik az agitátorok számára közölt ismertető cikkek,
valamint az intézményeknek leküldött propagandairatok is. [51]
Az ünnepi szám vezércikkeinek főbb
témakörei: a proletár nemzetköziség, vagyis a szocialista tábor egységének
hangsúlyozása (az ötvenes években), emlékezés régi május elsejékre, megvalósítások
- a kommunizmus éveiben alakult gyárak, a munkások életszínvonalának javítását
célzó kormányhatározatok kiemelése: "íme ezek tették olyan nagyszerűvé
Marosvásárhely dolgozóinak is a május elsejei ünnepet". Az első oldalt
emellett még az "udvari költő" Hajdu Zoltán versei, valamint az üzemek,
intézmények "vállalták - teljesítették" rovata töltötte ki.
Az ünnepi szám, akárcsak az ünnepi
beszédek, a politikai helyzetet tükrözték. Így 1957-ben, a magyar forradalmat
követő első május 1-jén 12 oldalas lapszámmal köszönti az ünnepet
a párt. A szocialista tábor egységét, rendíthetetlenségét hivatott demonstrálni
e szám az autonóm tartomány magyar lakossága felé. [52] Az indulók, versek, esszék, riportok mellett helyet kapott
egy tematikus összeállítás: a kapitalista világ elnyomott május elsejéit állítja
szembe a szocialista blokk dicsőséges ünnepével. Mindezek után két oldal
terjedelemben A magyar néphatalom védelmében. Így verték le az ellenforradalmat
Szarvason címmel az elrettentő példastatuálás következik. [53]
A belpolitikai helyzet mellett a kommunista párt
éppen aktuális külpolitikai állásfoglalásai is befolyásolták az ünnep alakulását.
1958-ban a szovjet csapatok kivonása után elkezdődik egy lassú függetlenedési
politika, amely majd 1964-ben az ún. "román függetlenségi nyilatkozat"-ban
csúcsosodott ki. [54] Ezzel magyarázható május 1. jelentőségének fokozatos
hanyatlása. Míg az ötvenes évek első felében már március második felében
elkezdődtek a vállalások, cikkezések, addig az évtized végétől már
csak április végén kezdődik a készülődés, 1964-ben még csekélyebb
a sajtóvisszhang, 1966-tól pedig csak a hirdetett köszöntések jelzik a készülődést.
Május 1. 1964 után is megmaradt állami ünnepnek,
viszont ideológiailag kiürült, a forgatókönyv már nem annyira szigorú, inkább
a majálisra kerül a hangsúly. November 7. szinte teljesen eltűnik. Viszont
augusztus 23., a szovjet-román együttműködés motívumot tápláló ünnep,
a "legnagyobb nemzeti ünneppé" változott. Az ünnep előkészítése szintjén
a legfőbb sajátosság nemzeti jellegének kihangsúlyozása. Míg az RSZBH
november 7. előtt a szovjet civilizáció és kultúra bemutatására, annak
román kapcsolódásaira helyezte a hangsúlyt (1952-1964), addig az augusztus
23-i ünnepségek a nemzeti seregszemlére adnak alkalmat, nagyléptékű,
tartományi szintű sport és kulturális rendezvények formájában. Ilyen
átfogó kulturális rendezvény volt például a nagyobb évfordulók tiszteletére
megrendezett, majd késöbb állandósuló "Kultúra 10 Napja" (1954, 1959), mely
tulajdonképpen számvetés az eltelt periódus termésével és kitűnő
legitimizációs lehetőség. "Mindig örömmel várom a nemzeti ünnep előtti,
immár hagyományossá vált számvetés elkészítését is, hiszen eredményeink állandóan
gyarapodnak" - nyilatkozta Udvarhelyi József, a marosvásárhelyi Néptanács
Központi Biottságának elnöke 1966-ban. [55]
Sajátos vonás a sajtóvisszhangban a
számvetés, az elmúlt egy év eredményeinek, változásainak vezércikkek, riportok,
fotómontázsok útján való népszerűsítése. Ez az ünnep alkalom volt arra,
hogy mindezeknek a megvalósításoknak nemzeti színezetet adjanak.
Augusztus 23. sajátossága a
megelőző napokban lezajló koszorúzás is és az azt követő
díszünnepség a kultúrpalotában és a kultúrotthonokban. 21-én és 22-én ünnepi
gyűléseket tartanak az iskolákban, üzemekben, intézményekben, ismertetve
az ünnep jelentőségét. A 23-i ünnepségek a megszabott szertartásrendet
követik - fúvószenekar vonul végig a városon, nagygyűlés, felvonulás,
népünnepély a Somostetőn. Ettől a forgatókönyvtől csak
különlegesen nagy évfordulókon tér el az előkészítő bizottság. Ilyen
eltérés például az 1959-ben és 1964-ben a rendkívül grandiózusan megszervezett
katonai parádé. Mindkét év jelentőségét lehetséges kettősen
értelmezni: egyrészt a felszabadulás 15. és 20. évfordulóját ünneplik ezekben
az években, másrészt viszont a két évforduló a nemzeti kommunizmus egy-egy
állomását is jelzi - az orosz csapatok kivonását, valamint a román külön út
deklarálásának celebrálását.
A sajtóvisszhang a sematikus, ünnepi szám piros
fejléccel, címekkel, az "Augusztus 23." emblémával az újság minden oldalán.
A vezércikk, az esszék, a vallomások, az ankétok a rendszert legitimizálják,
felsorolva a megvalósításokat. [56]
Az ország külpolitikai irányvonalának
változását ennek az ünnepnek a sajtóvisszhangján keresztül érzékelhetjük a
legjobban. Az ötvenes évek elején augusztus
23. a Vörös Zászló hasábjain mint "hazánk felszabadításának ünnepe"
jelenik meg, fő helyen a "dicsőséges Szovjet Hadsereget" ünneplik.
Ezzel szemben 1955-ben már a legnagyobb nemzeti ünnepként ünnepel(tet)ték.
Az ünnep nemzeti jellegének legbiztosabb kinyilatkoztatására azonban az 1964-es
ünnep, a 20. évforduló ad alkalmat, itt már a Vörös Zászló külön ismertető
cikksorozatban hangsúlyozza ki a RKP és a román hadsereg elsődleges szerepét
az eseményekben. A készülődés, az előrendezvények méretei minden
addigi alkalmat felülmúltak. A vállalások már januártól elkezdődtek,
sőt a napilap az évforduló tiszteletére már előző évben kiírta
levelező pályázatát, felkérve az előfizetőket, hogy írják meg
észrevételeiket, a pályázat nyertese pedig a legtöbbet író olvasó volt. Ez
a pályázat tulajdonképpen az olvasók mozgosítását célozta, a különböző
események lereagálásának megjelentetése legitimizálta azokat. A szervezés
átfogó jellegét bizonyítják a minden szinten megrendezett ismertető előadások,
szimpozionok. [57] Pártfunkcionáriusok, értelmiségiek járták a falvakat propaganda
előadásaikkal. Fotóversenyt szerveztek amatőröknek és hivatásosoknak,
filmfejtörő versenyt hazai filmekből, az Állami Színház bemutatóval
készült az alkalomra, a mozivállalat augusztusra román filmsorozatot ajánlott.
A Történelmi Múzeum kiállítótermében az elmúlt "dicsőséges 20 év megvalósításait
bemutató fényképkiállítás várta az érdeklődőket". [58]
A sajtó 1964. január 14-től cikkezik
az évforduló témájáról, közli a vállalásokat, különböző rendezvényeket. [59] Júliustól kezdődik a komoly propaganda a tartomány
kiemelkedő személyiségeinek ünnep melletti állásfoglalásával (Sütő
András, Kemény János, Ghiţulescu). [60] Időszakos rovatot indítanak be a Vörös Zászló
hasábjain, egyrészt a tartomány városainak megvalósításait, [61] másrészt az augusztus 23-i eseményeket bemutatva.
Ezt a nemzeti jelleget húzza alá majd
az augusztus 16-án leleplezett, a haza felszabadításáért vívott harcban elesett
hősök emlékműve, [62] amely már egyértelműen a román hadsereg előtti
tisztelgés, valamint az ünnepre szervezett katonai parádé is.
"Csak az a nép szabad, amely barátja
a Szovjetuniónak." Az Ana Pauker-mondatot igazolja 1949-ben november 7-ének,
a Nagy Októberi Szocialista Forradalom (továbbiakban NOSZF) évfordulójának
hivatalos ünneppé avatása. Az ötvenes évek végéig, ameddig a pártvezetés érvényesnek
ítéli ezt a szlogent, ez maradt a legfontosabb állami ünnep. Különleges fontosságát
a készülődési periódus intenzitása is jelzi. Ez már egy intézményesített
készülődés november 7-re - a vállalásokat, előrendezvényeket keretbe
foglalja a propagandabizottság az RSZBH létrehozásával. Az ünnepélyes megnyitásra
október 7-én (a többi rajoni székhelyen néhány nappal később) került
sor, teljes egészében a szovjet civilizáció és kultúra bemutatásának szentelve.
Ez a megnyitó a RSZBH eltűnéséig (1964) rendkívül gondosan megszervezett
esemény. Marosvásárhelyen a kultúrpalotában tartják a díszgyűlést, de
ugyanakkor a város iskoláiban, üzemeiben, az összes rajoni székhelyen, a tartomány
összes falvában sor kerül az ünnepélyes kezdésre. Október folyamán a sajtó
minden nap jelentést tesz a különböző rendezvényekről, melyek hatókörzete
a tartományi központtól a legkisebb járásig kiterjedt. Különböző vándorrendezvényeket
szerveznek, a szovjet technika és tudomány napjait, a szovjet kultúra napját,
a szovjet könyv hetét, szovjet irodalmi esteket, a szovjet zene napjait. Az
üzemekben, téeszekben, intézményekben, falusi kultúrotthonokban, a parajdi
sóbányában orosz nyelvtanfolyamot szerveznek, orosz dokumentumfilmeket vetítenek. [63] Egyes falvakban megszervezik a szovjet rádió román adásának
közös hallgatását. [64] A tartományi könyvtár összeállításokat, könyvkiállításokat
szervez az ünnepre vonatkozó művekből.
A leghatásosabb rendezvények egyike, melyet a hónap
során többször, több helyszínen megismételnek, a Szovjetunióban járt dolgozók
élménybeszámolója, mivel ez a személyesség erejével hat. [65] Ehhez hasonló még a kiállítások (A Szovjetunió békeharca,
A Szovjetunió a kommunista építés diadalmas útján stb.) hatása. [66]
Népünnepélyekről is van sajtótudósítás az ötvenes
évek első felében. Igy például 1954-ben az RSZBH megnyitásának napján
Régen rajon összes községének részvételével hatalmas méretű népünnepélyt
szervezett. Díszkaput állítottak fel a város négy bejáratánál, a park három
színpadán a legjobb műkedvelő csoportok szórakoztatták a közönséget
román, magyar és szovjet műsorszámokkal. A színpadok közt felállított
sátrakban a parasztok saját termékeiket árusítják, könyvkiállítást tartanak.
Este lampionok fényénél folytatódik a műsor. [67] Természetesen minden rendezvényről részletesen tudósított
a sajtó a külön erre fenntartott rovatban.
A hatvanas években a kommunista
ideológia nemzeti vonalának előretörésével, még november 7. hasonló sorsra
jutása előtt, fokozatosan elveszíti jelentőségét, 1963-ban a sajtó
már csak a megnyitóról és a záróünnepségekről tudósít, 1966-ban már nincs
is tudósítás.
A november 7-i ünnepi rendezvény a
készülődésnek megfelelően grandiózus. A marosvásárhelyi kultúrpalota
nagytermét vörös vászonnal borították, a felzászlózott színpad hátterében,
az elnöki asztal mögött jelszavas táblák, arcképek támasztották alá az ünnep
jelentőségét. Nemcsak a kultúrpalotában, de a különböző intézményekben,
üzemekben is megtartották a nagygyűlést. Sőt 1957-ben a marosvásárhelyi
Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) tudományos ülésszakot is szerveztek
(A Nagy Októberi Szocialista Forradalom
eszméinek hatása Erdélyben - Victor
Cherestesiu, Székelyföldi hadifoglyok
részvétele a Nagy Októberi Szocialista
Forradalomban - Páll Gyula, A
szovjet egészségvédelem tükröződése az erdélyi folyóiratokban - Spielmann
József, A Nagy Októberi Szocialista
Forradalom és nemzeti kérdés - Szövérfi Zoltán). [68]
Az ünnep napi politikai meghatározottsága itt
is szembetűnő. Így például az 1956-os beszédek, sajtóreflektálások,
kiállítások mindegyike érinti közvetett vagy közvetlen módon a magyarországi
eseményeket. Sőt a Vörös Zászló, mintegy állást foglalva, részletesen
tudósít a moszkvai díszünnepségekről, noha ezt 1952 óta nem tette. [69]
Ugyanakkor a Szovjetuniótól való fokozatos
függetlenedést is lehet érzékelni a sajtóközleményekben. A vezércikkek címe
1952-ben A Szovjetunió és a Sztálin elvtárs iránti határtalan szeretet
és hála jegyében ünnepelték meg Marosvásárhely dolgozói a NOSZF 35. évfordulóját,
a hatvanas évek elejére már csak A NOSZF … évfordulójára. 1964-ben
a Maros tartományi gyűlésről már nincs is beszámoló, csak a bukaresti
gyűlést ismertetik és egy Brezsnyevhez írt üdvözlő táviratszövegét
adták közre. 1966-ban pedig már csak egy az RSZB Házban tartott megemlékezésről
és filmvetítésről adott hírt a Vörös Zászló. [70]
1967-ben még egyszer felelevenedett az ünnep. Az
50. évfordulóra elnöki küldöttség utazott Moszkvába, ahol átadták a Szovjetunió
érdemrendjeit a NOSZF 240 román veteránjának. [71] Az ötvenedik évforduló tiszteletére a tartományban is rendeztek
a november 7-ikét megelőző héten a NOSZF eseményeit bemutató előadásokat,
szimpozionokat, filmvetítéseket, irodalmi esteket. 7-én koszorúzási ünnepségekre
és díszgyűlésre került sor. A sajtó tudósít a moszkvai, bukaresti, marosvásárhelyi
ünnepségekről. De már teljesen más az ünnep súlya, mint egy évtizeddel
korábban. A szövetséges ország ünnepét ünneplik, és már nem érzik sajátjuknak
is, mint az ötvenes években.
6. Néhány
összegző gondolat
Az ünnepek propagandisztikus felvezetésük és
grandiózus kivitelezésük által új mítoszokat akartak bevinni a köztudatba, az
új ember létrehozásához szükséges új kollektív tudatot próbálták
kialakítani. Kezdetben az "örök szövetséges", a "nagy testvér" - a Szovjetunió
mintáját kellett követni a növényápolási módszerektől kezdve a politikai
berendezkedésig - ez november 7. és az RSZBH üzenete. Május elseje az az ünnep,
amely kontinuitása folytán összeköti a fényes jelent (melyben a dolgozó nép
pompázatosan ünnepelhet, életszínvonala egyre nő) a múlttal, állandó
összehasonlításokra adva alkalmat. Végül augusztus 23. az új teremtésmítosz, a
kommunista hősök által kivívott új társadalom megteremtésének ünnepe.
Ezt az új embert viszont csak egy
erősen centralizált pártapparátus volt képes "előállítani", melynek
történései, rendezvényei egy szigorú, központilag (sőt még a szovjet minta
szerint) megállapított szertartásrend szabályai szerint műkődnek. A
készülődési periódus és az ünnep ugyanazokat a szabványokat követi
1952-ben, mint 1962-ben, esetleg egyes aspektusok megkoptak, mások
felerősödtek. Ezért volt lehetséges egy 1952-től 1968-ig érvényes
formai leírást adni a három fő ünnepről.
A programot, a megtartandó beszédeket, az üzemekben,
kulturális és tanintézményekben megtartandó előadások, szimpozionok,
kiállítások anyagát, forgatókönyvét Bukarestből küldte le a Központi
Bizottság agitációs propaganda osztálya minden évben. A létező helyi,
tartománybeli sajátosságok nem tartalmi, hanem formai különbségeket takarnak.
Ezek a tartomány sajátos etnikai jellegéből értelemszerűen következő
jelenségek. Az egyik eltérés a kétnyelvű ünnepszervezés (beszédek, jelszavak,
vitrinek, grafikonok), ami, bár a legfőbb funkciókba 1962-től románok
kerülnek, a MAT létezésének egész ideje alatt fennmarad. A másik sajátosság
az ünnepek ideológiai üzenetének plusz töltete, azaz a "testvéri együttélés"
motívum állandó hangsúlyozása: "román, magyar és más nemzetiségek testvéri
egységben, tömött sorban" [72] vonulnak fel augusztus 23. tiszteletére, a műkedvelő
csoportok román, magyar (az ötvenes években szovjet) dalokat, táncokat, szavalatokat,
színdarabokat adnak elő. Ezt a testvéri együttélést is a párt harca tette
lehetővé - szólt az ünnep üzenete -, akár a dolgozók életszínvonalának
emelését vagy a gyárak termelésének növelését. Ebből a diskurzusból egyenesen
következik az "együtt a pártért" jelszó, amely az autonóm tartomány propaganda
forgatókönyvének alapvető eleme.
A napi politika, a pártvezetés viszonyulásának változásai
bizonyos értékekkel, elképzelésekkel kapcsolatban, nagymértékben befolyásolták
az ünnepszervezést. Bizonyos ünnepek kikopnak, másoknak az ideológia változásainak
függvényében megváltozik a jelentésük vagy a hozzájuk való viszonyulás. Így
például 1952-ben, a MAT létrehozásának évében mindhárom ünnep celebrálására
a legapróbb részletekig terjedő előkészítés, elkápráztató koreográfia
jellemző. Nyilvánvalóan az új tartományi vezetőség szimbolikus helyfoglalásáról
van szó, mely ilyen módon bizonyítja lojalitását a központi pártvezetés
és a Szovjetunió irányába. Ugyanez a "helyfoglaló" jelenség ismétlődik
meg 1962-ben, az új tartományi első titkár, Iosif Banc beiktatását követően,
aki a kinevezését követő első év folyamán minden ünnepet kihasznál
tömegbázisának növelése érdekében. Központi támogatottságát a november 7-i
ünnepségeken résztvevő Vinogradov, a Szovjet Nagykövetség képviselője
is aláhúzza, jelenléte tulajdonképpen legitimizálás. Ezen elfogadtatási folyamat
egy másik megnyilvánulása a következő év május elsejei ünnepélyére megszervezett
"kedves jelenet". A felvonulás forgatagából a tribünre egy pionír fut fel,
pionírnyakkendőt kötve a párttitkár nyakába. Tettét éljenzés követi a
tömeg soraiból. [73]
Az ötvenes évek ünnepszervezése fontos helyet
foglal el a rendszer rendfenntartó és kontrolláló mechanizmusában. Az
ünnepek azok az események, melyekhez kötni lehet a különböző kommunista
(szovjet) jellegű változtatások bevezetését, a terv előirányzását,
melyek által állandó mozgásban lehetett tartani a gépezetet. Az ünnepekre való
készülés, az általában már másfél-két hónappal az ünnep előtt
elkezdődött felvezetés, a dolgozókat állandó készenlétben tartó
szemléltető agitáció (üzemekben, intézményekben, utcán előforduló
jelszavak, falragaszok, falitáblák, grafikonok), valamint a sajtó lépten-nyomon
tudatosította a rendszer fontosságát, kizárólagosságát, abszolút jellegét.
A hatvanas évek második felétől viszont egy fokozatos lazulás észlelhető az ünnepszervezés terén. Ez főként a készülődési periódusra vonatkozik. A vállalásokról, készülődésekről szóló hírek csak néhány nappal az ünnep előtt jelentek meg az újságokban. A sajtótudósításokban a díszgyűlés programja mellett részletesen foglalkoztak a szórakozási lehetőségekkel is. Egyszóval, bár megmaradnak a propaganda, a belpolitikai helyzet konszolidálódásával, a rendszer teljes térfoglalásával egy időben az ünnepek kontrolljellege is csökkent. A belpolitikai változások mellett az RNK külpolitikájának alakulása befolyásolta döntően az ünnepszervezést. Így például 1956 hatása érződik nemcsak a november 7-i ünnepségeken, amikoris az összes rendezvény a magyarországi események elítélését, a szocialista egység szentségét hangsúlyozza.
1958-ban a szovjet csapatok elhagyták Románia területét,
1964. április 16-án az RMP nyilatkozatban mondta ki a nemzeti külön út létjogosultságát.
Ez a két esemény a Szovjetuniónak való teljes alárendelődés politikai
vonala helyett új stratégiát körvonalaz. A kommunista párt hatalmi legitimációját
- néhány év alatt - a nemzeti, függetlenségi retorikára helyezte át. Ez lényeges
következményekkel járt az ünnepszervezés terén is, mindhárom ünnep tartalmi
és formai változásokon ment át. November 7. lassan kikopott, először
megszűnt az RSZBH, majd eltűnnek a november 7-re szóló felajánlások,
vállalások. Május 1., smely az internacionalista ideológia ünnepe volt, fokozatosan
elveszítette ezt a jellegét, a hivatalos diskurzussal szemben előtérbe
került a tiszteletére szervezett népünnepély. Ugyanakkor augusztus 23-át az
ötvenes évek végétől, de főként a hatvanas évektől kezdve "legnagyobb
nemzeti ünnepünkként" ünnepelik, fokozatosan kiszorul a mítoszból a Szovjet
Hadsereg szerepe, 1964-ben pedig a Vörös Zászló külön cikksorozatot
közölt a párt központi szerepéről az augusztusi fordulatban. [74] Ezzel megkezdődött a párton belül a Ceauşescu
képviselte nemzeti irányzat előretörése, ami gyökeresen megváltoztatja
majd az ünnepeket.
[1] Vassil Garnizov: Identitás és temetési szokások
a totalitarianizmus korában. In Antropológiai
Műhely 1997, 2. sz.
[2] Voigt Vilmos, Szépe György, Szerdahelyi
István: Jel és közösség. Szemiotikai tanulmánygyűjtemény. Budapest,
1975.
[3] Bodó Julianna: Átjárási technikák a szocializmusban a társadalom privát és hivatalos szférája között. In Fényes tegnapunk. Tanulmányok a szocializmus korszakáról. , Csíkszereda, 1998
[4] M. I. Kalinin: A politikai agitációról.,
1950.; K. Kalasnyikov: A bolsevik agitáció alapvető vonásai.,
1952.; Az agitátor zsebkönyve., 1950.; Az agitátor zsebkönyve.,
1955.
[5] Ilyen jellegű kiadványok: Cu cartea
în întâmpinarea marii sărbători. Îndrumar metodic pentru biblioteci.
Bucureşti, 1959.; Luminile lui August (Materiale metodice pentru
biblioteci). Bucureşti, 1963.; Chipul muncitorului oglindit
în literatură. Concurs cu public. Bucureşti, 1964.
[6] "A marosvásárhelyi Encsel Mór üzem pártalapszervezete,
az igazgatóság, a szakszervezet és az IMSZ alapszervezet, valamint a technikai
kabinet tagjainak bevonásával értekezletet szervezett, ahol megbeszélték,
hogy milyen intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a május 1 tiszteletére
tervezett ünnepi műszak meghozza a kívánt eredményt. […] A gyűlés
utáni napon már megindult az agitációs munka az üzemben." A
május elsejére szervezett ünnepi műszak előkészítése. Vörös
Zászló 1954. április 22., 3.
[7] Az
üzemi klubok és vörössarkok a május 1-i munkavállalások teljesítéséért.
Előre 1952. április 27., 1.; Ünnepi műszakok
május 1 tiszteletére. Előre
1952 május 1., 3.; Szovjet munkamódszerekkel az augusztus 23.-i versenyek
sikeréért. Előre 1952. július 15., 3.; Május 1-re teljesítik
az idei villamosítási tervet. Vörös Zászló 1964. április 2., 1.
[8] Fejezzék
be május 1-re a vetési csatát a gyergyói rajonban. Előre 1952. április 25., 3.; Felhívás a MMAT összes kollektív gazdaságának
nőbizottságaihoz. Vörös Zászló
1964. február 25., 1.
[9] Iskoláink tanulói
is készülnek május 1 méltó megünneplésére. Vörös
Zászló 1953. április 29., 2.
[10] Augusztus 23
tiszteletére kultúrotthont építenek Marosfő község dolgozói. Előre 1952. június
4., 2.; A szovátai néptanács készül augusztus 23 méltó fogadására. Vörös
Zászló 1954. augusztus 19., 1.; Május 1-re szépül az utca és a ház. Vörös
Zászló 1956. április 20., 2.; Ünnepvárás. Vörös Zászló 1956. április
29., 1.; Május 1. Vörös Zászló 1959. április 25., 3.;
Így készülnek Korondon az ünnepre. Vörös Zászló 1959. augusztus 8., 1.
[11] Ünnepvárás az
ILEFOR bútorüzemben. Vörös Zászló 1959. április 25., 1.
[12] "Marosvásárhelyen megkezdődtek az előkészületek
a május elsejei nagy ünnepre. Több utcában felásták a házak előtti
virágágyásokat. […] A város szívében a Sztálin tér felső részén a vége
fele közelednek a parkosítási munkálatok. Itt épül tartományunk legszebb
szökőkútja is, amely szintén befejezés előtt van. A Sztálin téren
több házat kijavítanak, rendbetesznek. […] Folyamatban van a Kultúrpalota
melletti két épület homlokzatának rendbetevése, s lehet sorolni még a város
többi épületeit is, ahol javítanak és festenek. […] Ahogy május elsejéhez
közeledünk, egyre jobban fokozódik a dolgozók körében a város szépítésének
tevékenysége." Szépítik városunkat.
Vörös Zászló 1953 április 25., 2.; Más példa: Május 1. Vörös Zászló 1959. április
25., 3.
[13]
Poezia insurecţiei. Montaj de versuri 1964.., Bucureşti, 1964.
[14] Chipul
muncitorului oglindit în literatură. Concurs cu public 1964., Bucureşti, 1964.
[15] Luminile lui August (Materiale metodice pentru biblioteci)., Bucureşti,
1963.
[16] Bibliográfia
május elsejére. Vörös Zászló 1963. április 25.,
1.
[17] Május
1 tiszteletére felavatták a gyergyóalfalvi Május 1 kollektívgazdaságot.
Vörös Zászló 1953. április 30., 2.; Az erdőszentgyörgyi
Vörös Csillag hőerőmű felavatásán. Vörös Zászló 1954. május 3., 3.; A művelődés
új otthona Udvarhelyen. Vörös Zászló 1959. május 3., 5.
[18] Ünnepköszöntő
táviratok és képeslapok. Vörös Zászló 1963. április
17., 1.
[19] Tizenkét
harcos esztendő. Vörös Zászló 1953.
augusztus 22., 1.; Érdemrendekkel és érmekkel tüntették ki tartományunk
számos dolgozóját. Vörös
Zászló 1959.
augusztus 21.1; Élenjáró brigád. Vörös Zászló
1959. augusztus 21., 1. (fényképek)
[20] Május elseje
fogadására ünnepi díszbe öltözött Marosvásárhely. Előre 1952. április
30., 1.
[21] Ünneplő
Marosvásárhely. Vörös Zászló 1953. augusztus 25.,
1.
[22] Jelszavak 1953-ra: Éljen a párt, éljen a
párt, éljen a Román Munkáspárt!; Gheorghiu Dej luptător, pentru pace şi popor; Éljen a nagy Szovjetunió - országunk felszabadítója,
a béke, a demokrácia és szocializmus megingathatatlan bástyája; Éljen a
Szovjetunió Kommunista Pártja; Éljen a Román Munkáspárt. L. Május 1 ünnepségei a Magyar Autonóm Tartományban.
Vörös Zászló 1953. május 5.; 23 august libertate
ne-a adus. L. Marosvásárhely dolgozói ünnepeltek. Vörös
Zászló 1953. augusztus 26., 2.; Éljen a Szovjetunió; Éljen a N. O. Sz. F. 36.
évfordulója, Éljen a R. M. P. a R. N. K. vezető ereje, Bastionul păcii
e U. R. S. S. L. A nagy ünnep előestéjén kultúrpalotai ünneplés.
Vörös Zászló 1953. november 10., 2.;
Éljen a párt, a kormány
és a nép megbonthatatlan egysége. L. Színpompás
felvonulás Marosvásárhelyen. Vörös Zászló 1958. augusztus
25., 1.
[23] "9 óra tájban megjelentek a díszemelvényen
a helyi párt- és állami szervek vezetői, az üzemek és gyárak legtiszteletreméltóbb
élmunkásai és élmunkásnői, a néphadsereg, a tömegszervezetek, intézmények
képviselői." Május 1 megünneplése Marosvásárhelyen. Vörös Zászló 1957.
május 3., 1. Szovjet vendégek csak politikailag fontos pillanatokban vesznek
részt az ünnepségeken, mint például Vinogradov a szovjet nagykövetség küldötte
az 1962-es november 7-én.
[24] Itt a szovjet himnusz eléneklésének már
pusztán tisztelgés az elhunyt katonák emléke előtt.
[25] Marosvásárhelyen mindvégig megfigyelhető
a magyar nyelv dominanciája a felszólalásokban, általában előbb magyarul
hangzik el az ünnepi beszéd, s csak azután románul, ez viszont nem jellemző
a tartomány egészére.
[26] Az 1957. augusztus 23-i népgyűlés alkalmával
"megfogalmazott" távirat: "Marosvásárhely és a Magyar Autonóm Tartomány
dolgozói hazánknak a fasiszta járom aluli felszabadulása 14. évfordulója
alkalmából rendezett ünnepi gyűlésen legforróbb üdvözletüket küldik
szeretett pártunk Központi Vezetőségének. 14 évvel ezelőtt a dicsőséges
felszabadító szovjet hadsereg győzelmes előnyomulása teremtette
kedvező feltételek között az RKP által mozgósított és vezetett hazafias
erők megdöntötték a fasiszta-antoneszkánus diktatúrát és megkezdődött
a népi forradalom, amely a népi hatalom kivívásához, a proletár diktatúra,
a népi demokratikus rendszer megvalósításához vezetett. Dolgozó népünk,
románok, magyarok, németek és a többi együttlakó nemzetiség a Román Munkáspárt
bölcs vezetésével azóta számtalan nagy sikert értek el a szocializmus építésének
útján. A párt világos nemzetiségi politikája biztosítja a nemzeti kisebbségek
teljes jogegyenlőségét, a Magyar Autonóm Tartomány létrehozásával még
szilárdabban a román nép köré tömörítette a magyar dolgozó tömegeket, a
szocializmus felépítéséért vívott harcban drága hazánkban. A Magyar Autonóm
Tartomány dolgozói híven a szocializmus ügyéhez, a párt vezetésével önfeláldozóan
harcolnak és dolgoznak a szocializmus építése nagyszerű feladatainak
teljesítéséért. Alkotómunkánk sikerének biztosítéka az, hogy minden tevékenységünket
a párt vezeti. A legnagyobb hálát érezzük a párt Központi Vezetősége
iránt, amely mint már számtalan esetben ez év június 9-13-i plenáris ülésén
is teljes határozottsággal leleplezte a bomlasztó és a többi pártellenes
elemeket, mindazokat, akik gyengíteni próbálták vagy próbálják a párt egységét
és erejét. Fogadjuk, hogy a párt vezetésével habozás nélkül alkalmazzuk
az RNP KV legújabb plenáris ülésén hozott intézkedéseket. Ma, amikor a felszabadító
Szovjetunió vezette szocialista országok ereje napról napra növekszik és
egységesebbé válik, a nyugati imperialisták minden eszközzel gátolni próbálják
győzelmes előnyomulásunkat. Az amerikai és angol imperialisták,
kezdve a revizionizmus mérgezett fegyverétől az Arab-Kelet országai
elleni fegyveres agresszióik egész gyűlöletes fegyvertárukat felhasználják
a nemzetközi munkásmozgalom megbontására, világuralmuk fenntartására. A
népek azonban éberek. Az imperialisták megint lelepleződtek az egész
világ előtt, nyilvánvalóvá vált, hogy a béke és az emberiség ellenségei.
A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország ereje
a legfőbb gát, mely elzárja az imperialisták által előkészített
háború útját. Szilárd elhatározásunk, hogy egész népünkkel, valamint a többi
szocialista ország népeivel együtt teljes erővel küzdünk hazánk szüntelen
erősítéséért, a béke megvédéséért. Ma, amikor hazánknak a fasiszta
iga aluli felszabadulásának 14. évfordulóját ünnepeljük, még szorosabban
tömörülünk pártunk Központi Vezetősége köré. A NAGYGYŰLÉS ELNÖKÉGE."
Távirat a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének, Bukarest. Vörös
Zászló 1958. augusztus 25., 1.
[27] Hazánk
felszabadulásának 13. évfordulóján. A marosvásárhelyi dolgozók seregszemléje.
Vörös Zászló 1957. augusztus 25., 1-2.
[28] Hazafias lelkesedéssel
ünnepelte a tartomány dolgozó népe felszabadulásunk 15. évfordulóját. Vörös Zászló 1959. augusztus, 25.,
1.
[29] Tartományunk
dolgozói lelkesen ünnepelték meg hazánk felszabadításának 8. évfordulóját.
Vörös
Zászló 1952. augusztus 26., 2.; Marosvásárhely dolgozóinak ünnepi seregszemléje.
Vörös Zászló 1959. augusztus 25.,
5.; Napfényes országban születtek. Vörös Zászló 1964. augusztus 25.,
2.; Ők a mi terveink, vágyaink megvalósítói. Vörös Zászló 1966. augusztus
25., 1.
[30] "Száz meg száz
édesanyának jut eszébe [a pionírok láttán] a Rosenberg házaspár két árvája
Robbi és Michel, akik a háborús gyújtogatók vad üldözése következtében árván,
nélkülözések közepette üdvözlik május elsejét." Ünnepeltek Marosvásárhely
dolgozói. Vörös Zászló 1954. május 3., 3.
[31] "Íme újabb szimbolikus
gépkocsi, amely egy vasúti forgalmi irodát mutat be az ünneplőknek.
Tovább tart az ünnepi seregszemle. A dolgozók százai, ezrei menetelnek.
Ebben a pillanatban a Simó Géza bútorgyár képviselői lépnek el a tribün
előtt allegorikus gépkocsijukon az üzem szorgalmas munkásai által készített
bútorral berendezett szoba látható." A marosvásárhelyi dolgozók seregszemléje.
Vörös Zászló 1957. augusztus 25.,
1.; Más példa: Marosvásárhely dolgozóinak
ünnepi seregszemléje. Vörös Zászló 1959. augusztus 25.,
7.
[32] "A "Haladás",
az "Akarat" s a többi sportközösségek sportolói jönnek. Evezősek, birkózók,
futballisták, vívók. A sportiskola hallgatói ritmikus tornamutatványokkal
közelednek az emelvényhez. Odaérve füttyszóra tornamutatványokat végeznek,
kialakították Május 1-et. Sportolóink színpompás felvonulása azt igazolja,
hogy a sport hazánkban tömegmozgalommá vált, s nem a kiváltságosok, hanem
a széles dolgozó tömegek céljait szolgálja." Ünnepeltek Marosvásárhely dolgozói.
Vörös Zászló 1954. május 3., 3. Más példák: A sportolók felvonulása. Vörös
Zászló 1963. augusztus 25.,
2.; A marosvásárhelyi dolgozók seregszemléje. Vörös Zászló 1966. augusztus
25., 1.
[33] Ez az évről évre megismétlődő
rituálé állandó mozzanata, l. Hazánk felszabadulásának 13. évfordulóján.
A marosvásárhelyi dolgozók seregszemléje. Vörös Zászló 1957. augusztus
25., 1-2.; Marosvásárhely dolgozóinak ünnepi seregszemléje. Vörös Zászló
1959. augusztus 25., 5.
[34] A
marosvásárhelyi dolgozók seregszemléje. Vörös Zászló 1966. augusztus
25., 1.
[35] 1964. augusztus 23-án például a felvonulást
lezáró Internacionáléra a hangot 100 tagú zenekar, 400 tagú korus adja meg.
"S valahogy, amikor a száztagú zenekar hangszerein és a 400 énekes ajkán
felcsendülnek az Internacionálé akkordjai, nehezen indulunk el hazafelé.
Szép, felejthetetlenül szép volt a dolgozók felvonulása a 20. szabad augusztus
23-án." Ünnepi jelentéstétel. Vörös Zászló 1964. augusztus 25., 2.
[36] Népünnepély a Somostetőn. Vörös
Zászló 1956. augusztus 25. 1.; Jól szórakoztak a marosvásárhelyiek.
Vörös Zászló 1959. május 3., 3.; A délutáni ünnepségek Marosvásárhelyen.
Vörös Zászló 1959. augusztus 25., 7.; Az ünnep délutánján. Vörös
Zászló 1964. május 3., 3.; A vidámság délutánja. Vörös Zászló
1966. május 3., 3.
[37] Az 1963-as évben például 4.000 flekkent,
150.000 üveg sört, 8 vagon bort készítettek elő a szervezők a
somostetői majálisozásra. Ezek a mennyiségek jellemzőek többé-kevésbé
minden évre. Majálison. Vörös Zászló 1963. május 3., 3.; Kellemes délután. Vörös Zászló 1963.
augusztus 25., 3.
[38] Népünnepély a Somostetőn. Vörös
Zászló 1956. augusztus 25., 1.
[39] Dicsőben;
Csíkban; Ludason; Udvarhelyen; Toplicán; Gyergyóban. Vörös Zászló 1962. augusztus 25.,
3.; Régenben; Toplicán; Dicsőben.
Vörös Zászló 1964. augusztus 25., 2.
[40] A betűk, képek mérete, a szöveg tördelése,
a színek használata az illető ünnepre helyezett hangsúly fokmérője.
[41] Idézi: Kalasnyikov i. m. 7-8. p.
[42] A szemléltető agitációról., Bucureşti,
1950.
[43] i.m. 6. p.
[44] i.m. 26. p.
[45] Az
RSZBH eseményei. A Szovjetunió, a kommunista építés diadalmas útján címmel
kiállítás nyílt Marosvásárhelyen. Vörös Zászló
1952. október 10., 2.; Fényképkiállítás a Történelmi Múzeumban. A 20 év nagyszerű megvalósításai tartományunkban.
Vörös Zászló
1964. augusztus 13., 1.
[46] A szemléltető
agitációról. I. m. 25. p.
[47] Május elseje
fogadására ünnepi díszbe öltözött Marosvásárhely. Előre 1952. április
30., 1.
[48] Ünnepi nagygyűlés
Marosvásárhelyen. Vörös Zászló 1952. november 9., 2.
[49] A
proletár nemzetköziség szellemében, a béke, a szocializmus győzelméért.
Vörös Zászló 1957. április 30., 1.; A munkásosztály
vörös zászlaja alatt. Vörös Zászló
1957. április 30., 1.
[50] Nagyszabású tömegdal
hangverseny május 1 tiszteletére. Vörös Zászló 1959. április
26., 4.
[51] Propagandisták
és agitátorok segítségére 1952. május 1. Vörös Zászló 1952. április
26., 1.; Az RMP KV jelszavai 1952 május 1.-re. Vörös Zászló 1952. április
26., 1; Agitátorok és propagandisták részére - 1953 május 1. Vörös Zászló 1953. április 16., 2.;
Az agitátor szószéke. Vörös Zászló 1954. április 20., 3.
[52] A proletár nemzetköziség
szellemében, a béke, a szocializmus győzelméért. Vörös
Zászló 1957. április 30., 1.
[53] Így verték le az ellenforradalmat Szarvason.
Vörös Zászló 1957. április 30., 2-3.
[54] Vincze Gábor, Illuziók és csalódások. Fejezetek
a romániai magyarság második világháború utáni történetéből., Csíkszereda,
1999. 85. p.
[55] Marosvásárhelyi távlatok. Vörös Zászló
1966. augusztus 21., 1. További példák: Kimagasló meredményekkel köszöntik
tartományunk dolgozói augusztus 23.-át. Vörös Zászló 1953. augusztus
22., 2.; Új megvalósításokkal köszöntik felszabadulásunk napját. Vörös
Zászló 1954. augusztus 8., 1.; Az augusztus 23-i szocialista verseny
élenjárói. Vörös Zászló 1954. augusztus 11., 1.
[56] "Május 1 tiszteletére tartományunk üzemeinek
dolgozói nagyobb mértékben kapcsolódtak be a szocialista versenybe mint
eddig, első negyedévi össztermelési tervüket 116,6 százalékra teljesítették.
Kiemelkedő eredményeket értek el a szovátai IFET 142,5, a gyergyóremetei
tejporgyár 122,4, a marosvásárhelyi Petőfi Sándor bőr- és kesztyűgyár
117,2 százalékkal." A proletár nemzetköziség szellemében, a béke, a szocializmus
győzelméért. Vörös Zászló 1957. április 30., 1.
[57] Fotóverseny. Vörös Zászló 1964. június
7., 1.; Ünnepköszöntő rendezvények. Vörös Zászló 1964. augusztus
20., 1.
[58] Fényképkiállítás a Történelmi Múzeumban
A 20 és nagyszerű megvalósításai tartományunkban. Vörös Zászló
1964. augusztus 13., 1.
[59] Hazánk
felszabadulásának 20. évfordulójának tiszteletére. Vörös Zászló 1964.
január 14., 1.
[60] XX. Írók, költők ünnepköszöntője.
Vörös Zászló 1964. július 5., 3.
[61] Két évtized Marosvásárhely rajonban. Vörös
Zászló 1964. július 10., 3.; XX év Ludas rajonban, Vörös Zászló
1964. július 17., 3.; Két évtized Gyergyó rajonban. Vörös Zászló
1964. július 24., 3.; Régen rajon húsz szabad esztendeje. Vörös Zászló
1964. július 31., 3.; Csík rajon húsz szabad esztendeje. Vörös Zászló
1964., augusztus 7., 3.
[62] XX. A haza felszabadításáért vívott harcban
elesett hősök Emlékművének leleplezése. Vörös Zászló 1964.
augusztus 16., 1.
[63] Az
RSZBH tiszteletére. Vörös
Zászló 1952.
október 11., 1.
[64] Román Szovjet
Barátság Hónap. Vörös Zászló 1962. október 31., 3.
[65] "600 résztvevő
jelenlétében élménybeszámolót tartottak a Szovjetunióban járt elvtársak.
Így Hegyi Zoltán igazgató, románul Sârbescu Ovidiu, a textilgyár
mérnöke és Veres Lajos, rajoni ARLUS titkár két-két beszámolót tartott szovjetunióbeli
élményeiről." RSZBH Sepsiszentgyörgyön. Vörös
Zászló 1956. október 25., 1.; "Ma délután 5 órakor városunk asszonyai és háziasszonyai
gyűlnek össze a RSZB házban, hogy meghallgassák Rigami Zoe állami díjas
mérnök élménybeszámolóját. Az előadó szovjetunióbeli tapasztalatai
iránt máris nagy az érdeklődés." A RSZBH Marosvásárhelyen. Vörös
Zászló 1956. október 26., 1.
[66] A Szovjetunió
a kommunista építés diadalmas útján. Vörös Zászló 1952. október 10., 2.;
A Szovjetunió békeharca. Vörös Zászló 1952. október 24., 1.
[67] A RSZBH előkészületeinek
hírei. Vörös Zászló 1954. október 6., 1.
[68] Ma
nyílik meg a marosvásárhelyi akadémiai fiók és az Orvostudományi Intézet
háromnapos tudományos ülésszaka. Vörös Zászló
1957. október 26., 1.
[69] Díszgyűlés
Moszkvában. Vörös Zászló 1956. november 10., 1-4.
[70] Megemlékezés
a NOSZF évfordulójáról. Vörös Zászló 1966 november, 8., 1.
[71] Átnyújtották
a Szovjetunió érdemrendjeit és érdemérmeit az Októberi Forradalom 240 román
veteránjának. Vörös Zászló 1967. november 7., 3.
[72] "román és magyar dolgozók kéz a kézben egymás
iránt érzett mély szeretettől és tisztelettől áthatva menetelnek
a találkozóhelyek fele". Ünnep
Sepsiszentgyörgyön. Vörös Zászló 1954. augusztus 25., 2.; "Milyen felemelő
látvány, amint együtt táncolnak a magyar és román ifjak csárdást, csűrdöngölőt,
horát egyaránt. Ezzel kifejezik a román nép s a nemzeti kisebbségek megbonthatatlan
testvéri egységet." Lelkesen ünnepelte tartományunk dolgozó népe felszabadulásunk
14. évfordulóját. Vörös Zászló 1958. augusztus
25., 3.
[73] Május 1 megünneplése
Marosvásárhelyen. Vörös Zászló 1963. május 3., 1.
[74] A
RKP a fasiszta diktatúra megszüntetéséért vívott harc élén. Vörös Zászló 1964. augusztus 2., 2.; XX. A fegyveres
felkelés katonai előkészítése az RKP vezetésével. Vörös Zászló 1964. augusztus 12., 2.; A hazafias
harci egységek az antifasiszta népi felkelésben. Vörös Zászló 1964. augusztus 14., 3.