nyomtat

megoszt

A ROMÁN MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK

A ROMÁN MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK[i]

BUKAREST

Földes László kolozsvári kritikusnak, az Utunk főszerkesztőjének "Irodalombírálatunk eszmei tisztaságáért" cimmel cikke jelent meg az Utunk ezévi augusztus 14-i és az azt megelőző számban. A tudomásom szerint eredetileg önvizsgálatnak és önbirálatnak szánt cikk furcsa módon az Igaz Szó birálatává alakult. Földes -- anélkül, hogy őszintén szembenézett volna saját hibáival, anélkül, hogy alaposan kielemezte volna az Utunk ideológiai tévelygéseit, amelyek lényegében a Földes tévelygéseivel is azonosak, - gátlás nélkül, szövegeket hamisitva, jelentéktelen dolgokat mérhetetlenül eltulozva veti rá magát az Igaz Szó-ra és próbálja bebizonyitani, hogy végeredményben legfőbb góca volt a liberális és revizionista nézeteknek. Másrészt Sütő András és Gálfalvi Zsolt ténylegesen elkövetett hibáit is elemzi, de ugy nivellál, hogy ezzel megneheziti az egyes személyek által elkövetett hibák minőségének megállapitását.

Miért tiltakozom e cikk ellen?

  1. Mert két éven át tanuja voltam annak a harcnak, amelyet az Irókongresszus után bojkottált Igaz Szó mgvivott a liberális és negativista, sőt nem egy esetben pártellenes nézetek ellen. (Amiközben természetesen hibákat is követett el.)
  2. Mert tanuja voltam annak is, hogy Földes ez idő alatt lényegében kivonta az Utunkat e harcból, mert semmilyen lényeges csatározásban nem vett részt, mert az ovatos tartózkodás, a fenntartások utján vezette a lapot, annak ellenére, hogy Nagy István mindent megtett a lap pártos szerkesztése érdekében.
  3. Mert ez a cikk halvány jelét sem mutatja annak, hogy Földes szembenézett volna sulyos tévelygéseivel, amelyek őt még ezelőtt néhány hónappal is jellemezték, holott a magyarországi ellenforradalom éppen elegendő okot szolgáltatott a tanulságok levonására.

A cikk helyes megitélése érdekében a párt tudomására szeretném hozni a következőket:

a) Földes László az utóbbi esztendőkben az ideológiai és politikai tévelygések egész sorozatát követte el, amelyekért nyilvánosan is, szóban is, irásban is nem egy esetben gyakorolt önbirálatot. Sokáig hittem abban, hogy ezek az önbirálatok őszinték voltak. Ma már meggyőződésem, hogy nem voltak őszinték. Az önbirálatra Földest minden esetben a félelem késztette, nem pedig [2. oldal] a meggyőződés. Nézeteinek rövid foglalatát és azoknak alakulását a következőkben fogalmazhatom meg: Luca Vasile és Ana Pauker-ék leleplezése után az irodalom hamis periodizálásával próbálta megzavarni ideológiai életünket. Megfogalmazta hirhedt tételét, mi szerint Horváth István költészetének negativ vonásaiért nem a költő a felelős, hanem a valóság. Ebben már benne voltak későbbi nézetei, melyek az Irókongresszust megelőző vitákban jelentkeztek. Ekkor Földes az idillizmust tartva főveszélynek az irodalomban jelentkező kriticista és negativista törekvéseket támogatta, ilyen értelemben tartott előadást Marosvásárhelyen az Irószövetség fiókjának vitáján, erről irt cikket -- melyet most elitél -- ezért érte őt kemény birálat Kovács György részéről. (Gyom, amit irtani kell, Előre.) Irodalmi nézetei természetesen nem voltak pusztán irodalmiak. A huszadik és a második kongresszust követő periodusban Földes elégedetlenség és a liberálizmus egyik fő képviselője volt. A pártvezetés teljes megujulásának igényéről beszélt, bár hozzátette, hogy "a mostaninál jobb garniturát ugysem lehet találni". A hisztériás kitörésekig menő rágalmazás utjára tévedt, amikor nem izben fejtette ki előttem is, mások előtt is, hogy pártunk vezetősége nem akarja fölszámolni azokat a fogyatékosságokat, amelyek a huszadik kongresszuson fölmerültek a személyi kultusz kapcsán. Egy izben odáig ragadtatta magát, hogy irótársai előtt -- kik között magam is ott voltam Gheorghiu-Dej elvtárs személyét rágalmazta. Kitörését szó szerint nem tudom idézni, de az ugyancsak jelenlévő Gálfalvi Zsolt és Hajdu Győző pontosabban is igazolhatják állitásomat. Földes ugyanebben a periodusban a magyarországi sajtóban megjelent pártellenes cikkek hangnemével és tartalmával is rokonszenvezett.

b) Hogy miként viselkedett a magyarországi ellenforradalom idején, nem tudom. Nagy hiszékenységemben és Földes régebbi tevékenységének ismeretében -- ez a tevékenység 1945--52 között határozottan egyértelmü és pozitiv volt -- azt vártam, hogy mostmár bebizonyitja: levonta a maga számára is a tanulságot.

Nem vonta le. Mint már emlitettem, az Utunkat lényegében kivonta az ideológiai harcból. Ennek oka nem lehet más mint az, hogy nem értett egyet a párt irodalompolitikájával. Valamiféle általa elképzelt hamis demokrácia alapján a szerkesztőbizottságban nem érvényesitette az egyszemélyei vezetés elvét. A lapot nem egyszer "testületi lapnak" nevezte, ami lényegében arra vonatkozott, hogy abban nem valamely pártvonal, hanem a lapnál dolgozó szerkesztők ilyen vagy amolyan akarata érvényesül. (A testületi elképzelés komikus példája az volt amikor külföldi utra nem politikai és személyi kritériumok alapján válogatták meg az embereket, hanem [3. oldal] sorsolás alapján.) Többször tapasztaltam, hogy Nagy István a maga néha merev, de mindig pártos nézetei miatt az Utunk szerkesztőségében guny tárgya volt. Földes nem sokat tett -- ha egyáltalán tett valamint -- azért, hogy ezt az állapotot megszüntessék, mert őmaga is állandó vitában volt vele. Orosz Irén szerkesztő közlése szerint előfordult, hogy Nagy István mint igazgató letiltott valamely cikket s másnap mégis a lapban találta, hogy ettől kezdve az örökös gyanakvás jegyében a nyomdában ellenőrizze a lapot. Jómagam, kit az utóbbi időben választottak a szerkesztőbizottságba, résztvettem egy olyan megbeszélésen, amely arról győzött meg, hogy Nagy Istvánt valósággal elszigetelték a szerkesztőségtől, sokszor terrorisztikus módon rohanták le érveikkel, Földes pedig a politikailag meglehetősen fejletlen, sőt kétesértékü szerkesztők véleményének főmegfogalmazója volt. Ez esetben, amikor a kisepikai vita zárószövegét kellett megfogalmazni, Földes ellene volt annak, hogy kihangsulyozzuk a harcos, időszerü tematika igényét, mondván, hogy erről nem volt szó a vitában s kifejtvén, hogy az Utunk erre nem illetékes. Hát akkor mire illetékes? És miért került akkor Földes az Utunk élére? Hogy pedig az Utunkat miként vonta ki az ideológiai harcból, arra csak néhány példát emlitek.

  1. Megjelent a Korunkban Tordai Zádor nyiltan ellenforradalmi, a pártot s a rendszert gyalázó cikke. Az Utunk, miután az Igaz Szó megirta a maga válaszát, nem reagált rá. Marosi Péter szerint, mert: nem volt ildomos. Földes pedig az Igaz Szó cikkét birálta, mondván, hogy vulgáris.
  2. Megjelent Székely János dekadens, világnézetileg reakciós jellegű verseskötete. Földes megirta ugyan tanulmányát a Korunkban, de a tanulmány végeredményben békülékeny szellemü, az Utunk pedig ugyancsak nem szólalt meg e kérdésben.
  3. Megjelent az Igaz Szó-ban az én cikkem Székely kötetéről, Földes pedig embertelennek tartotta, mondván, hogy Székely Jánosnak egy kapitalista országban ugyancsak lenne lakása és jó dolga lenne, nem lett volna tehát szabad arra hivatkoznom, hogy őt a munkásosztály tartja el.
  4. Marosi pedig félig-meddig a Földes véleményét variálva kifejtette, hogy e cikk után már nem lett volna ildomos, hogy Székely Jánost az utunk is megbirálja.
  5. És mindezek tetejében Földes most az Igaz Szó-nak azt a vezércikkét birálja, amely a maga korában, a bojkott teljében, amikor a szocialista realizmus ellen óriási támadások indultak, a legnyiltabban foglalt állást a szocialista realista irodalom  eszménye mellett. Ez abban a periodusban volt, amikor az Utunk hasábjain soha fontos elvi kérdésről szóló cikket olvasni nem lehetett.

[4. oldal] Ezért állítom, hogy Földes lényegében kivonta a lapot ebben a periódusban az ideológiai harc területéről. Erről ővele nem egy izben vitatkoztam, és meggyőződtem arról, hogy ebben őt téves nézetei segitik. Igy például kb. két évvel ezelőtt az Irószövetség egyik gyülésén élesen kifogásolta a párt irodalompolitikájáról tett nyilatkozatomat. Én azt mondottam: nem tudok olyan értékes müről, amely a dogmatikusok miatt kiadatlanul heverne. Földes ennek ellenkezőjét állitotta és Szabó Gyula regényére hivatkozott. (Mint elmondotta, nem csodálkozom, ha a regény problematikusnak nevezhető.) Véleményét erről a nyilatkozatomról, valamint az Igaz Szó-ban megjelent cikkeimről, igy fogalmazta meg: a jelenlegi irodalompolitikai visoznyok apologetikája. Ugyanezt a véleményét hallottam viszont Csehi Gyulától nemrégen. Föntebb emlitett fölszólalásomat Kolozsváron bizonyos körökben általános felzudulás követte, aminek a fő forrása Földes volt.

c) Meggyőződésem, hogy Földes nagymértékben hibás azoknak a fiatal iróknak a tévelygésiért, akik a magyarországi ellenforradalom után sem vonták le hibás nézeteik tanulságait. Földes mindvégig elégedetlen volt Páskándi lefogatása miatt, soha nem hallottam, hogy Kányádi Sándort [t utólag ceruzával beírva] megbirálta volna. Az apolitikus fiatal költők birálatára is csak most vállalkozott, miután már nem volt mit tennie.

Ilyenformán nem csodálkozom azon, hogy az Utunk nem vette ki részét az idegen, pártellenes nézetek elleni küzdelemből, ámbár tagadhatatlan, hogy tevékenyséégnek vannak pozitiv oldalai is, amelyek ezuttal nem fontosak, hiszen erről elmondta véleményét a kolozsvári pártbizottság.

d) Különösnek és meglepőnek tartom, hogy Földes most olyan cikkeket birál, melyekről még hetekkel ezelőtt is -- egyesekről pedig régebben -- más véleménye volt. Szabó Istvánnak azt mondta: Nagy István meg akarja támadni a Berde Máriáról irott cikkét, de ő, - vagyis Földes, meg fogja Szabót védelmezni. Mostan pedig a cikkben nacionalizmust fedez föl. A kétségtelenül hibás Korunk-cikkemet annak idején dicsérte, sőt élesebbnek képzelte el, mostan megbirálja, kissé meg is hamisitva. Gálfalvi Zsolt Illyés Gyula-cikkét megdicsérte, mostan megbirálja. Hiszen rendben volna, ezek a cikkek valóban birálhatók, de elemi erkölcsi követelmény lett volna Földesnek arról is beszélnie, hogy mostmár miért birálja ezeket a cikkeket. Hogy mint szerkesztő, vagy mint olvasó miként s milyen okokból változtatta meg a véleményét.

Amikor Földes cikkét elolvastam, elsősorban az lepett meg, hogy közismert tényekről, harcokról, cikkekről megfeledkezve, teljesen hamis fényben mutatja be az Igaz Szó-t, a legtökéletesebben [5. oldal] elkeni az Utunk szerkesztésében elkövetett hibáit, és teljesen őszinteség hiján való a saját nyulfarknyi önbirálata. Amit föntebb elmondottam, azzal a cikk mögötti valóság megitélésében akarok segitségére lenni.

Mostan pedig azt mondhatná valaki: de hiszen, Sütő András sok mindenben azonos nótát fujt Földessel! Valóban. Bár alapvető elvi kérdésekben, a II. és a XX. kongresszust követő periódus pártpolitikájának kérdésében -- a lényeges kérdésekben -- nem értettem egyet vele, mégis bizonyos részletkérdésekben, mint amilyen a sajtopolitika, az idillizmus és negativizmus kérdése, a liberálisabb sajtó kérdése, a "merészebb birálat" kérdése, az Irókongresszus jellegének megitélése, a magyarországi ellenforradalom OKAINAK kérdése (hogy a külföldi vagy belföldi erők játszottak-e nagyobb szerepet) -- mindezekben a kérdésekben egy ideig azonos nézeteket vallottam, aminek következtében néhány valóban hibás cikket közöltem, másrészt pedig a Földessel szembeni fellépésem mindig bizonytalan volt és lényegében opportunista. Ezeket a kérdéseket az alapszervezetben megvitattuk, én a magam hibáinak jellegét és okait föltártam és ezzel ezt a kérdést a magam részéről lezártnak tekintem. Tevékenységem további megitélése a pártbizottságra tartozik.

Az a kérdés is fölmerülhet: miért éppen most tartom szükségesnek mindezt elmondani, Földesről? Mert -- a föntebb említett okokon kívűl -- mindvégig hittem abban, hogy Földes szembefordul hibás nézeteivel, hogy rádöbben: az a mult, amelyet az általam ismert tények alapján -- csak pozitiven tudok megitélni, hogy a KISz-munka, a felszabadulás előtti és felszabadulás utáni értékes munka, melyet a sajtóban és a mozgalomban végzett, őt pártos önvizsgálatra kényszeriti.

Ebben a cikkében azonban az őszinte önbirálatra való képtelenséget látom és meggyőződésem, hogy nem mentes bizonyos karrierista szándéktól sem.

Marosvásárhely, 1958 augusztus 25.

Sütő András



[i] A magyarul fogalmazott szövegek előtt ott található a Tartományi Pártbizottság határozata, amely dönt a levelek sorsáról: "P.M.R. comit Regional al RAM. Proces verbal nr. 70/1. Sept. 1958. Pct. 7. Memoriul unui grup de scriitori de la Igaz Szó în legatură cu activitatea lui Foldes Laszlo de la revista Utunk. Materialul se va traduce de tovarăşul Kohler şi se va trimite la CC tovarăşului Răuţu" (205 dosszié 85. Oldal.) " "A MAT [Magyar Autonóm Tartomány] Tartományi Pártbizottsága. Jegyzőköny6v 70/1958 szept. 1. Az Igaz Szó írócsoportjának feljegyzése Földes László (Utunk) tevékenységével kapcsolatban. Az iratot Kohler elvtársnő fordítja. Továbbítandó a KB-hez, Răuţu elvtárshoz. [Maros Megyei Levéltár, RMP/RKP Megyei Pártbizottság anyagai, 205. sz. akta, 85. Oldal. A Sütő-levél ugyancsak a 205. számú akta, 92-96 oldalak.