Vincze Gábor
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája
1947. december 30.--1968. február 16.
1947. december 30. Lemondatják I. Mihály román királyt, és a 362. számú "alkotmányjellegű" törvény kikiáltja a Román Népköztársaságot (Republica PopularaRomân-t). Szovjet mintára elnöki tanács jön létre, melynek tagjai: Ion Constantin Parhon (elnök), Mihail Sadoveanu, Stefan Voitec, Gheorghe Stere, Ion Niculi.
1948. január 1. Megalakul a 3. Groza-kormány. Tagjai közt van: Ana Pauker külügyminiszter; Emil Bodnaras hadügyminiszter; Luka László/Vasile Luca pénzügyminiszter; Teohari Georgescu belügyminiszter.
1948. január 25. Népszámlálás (és mezõgazdasági összeírás) kezdõdik az országban (február 3-án fejezõdik be). A népszámlálási utasításokat és nyomtatványokat magyar nyelven is megjelentetik. Erdély lakossága 3.420.859 fõ (Románia lakosságának 21,6%-a.) A népszámlálás szerint az erdélyi lakosság 25,7%-a, 1.481.903 fõ magyar anyanyelvű.) A Regátban a népszámlálás 17.948 magyar anyanyelvű lakost "talált".
1948. február 3. Megjelenik a bankok fuzionáltatásáról, vagy felszámolásáról szóló törvény, mely kimondja az összes bankszerű üzleti tevékenységet folytató társaság cégének hivatalból való törlését.
1948. február 21--23. Bukarestben "egyesülési kongresszust" tart az RKP és az RSZDP. (Az 1947. július 31-i adatok szerint a RSZDP-nek 570.201 tagja van, az ifjúsági és a nõszövetségnek még kb. 225 ezer, de ebbõl -- egyes források szerint -- csak 150 ezren lépnek át az új pártba. A RKP-nak ekkor 800 ezer tagja van.) Az egyesülési kongresszus elnökségébe 4 kommunista és 3 szociáldemokrata kerül. (Az ellenõrzõ bizottság tagja Rangetz József és Mogyorós Sándor is.) A megalakított Román Munkáspárt (Partidul Muncitoresc Român) Központi Vezetõsége Titkárságának tagjai: Gheorghe Gheorghiu--Dej, Ana Pauker, Teohari Georgescu, Luka László/Vasile Luca és Lothar Radaceanu (az RSZDP részérõl).
1948. március 5. A Nagyváradi Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlésén Arday Aladárt választják püspökké, fõgondnok Olasz Jenõ kisjenõi ügyvéd, költõ.
1948. március 28. Parlamenti választásokat tartanak Romániában. A marosvásárhelyi Szabad Szó 40 magyar képviselõt sorol fel, a Világosság 39-et, melybõl 30 az MNSZ listáján, 9 az RMP listáján jut be; más források 42 jelöltrõl tudnak.
A választások után megalakult kormány tagjai: Petru Groza miniszterelnök; Teohari Georgescu belügyminiszter; Ana Pauker külügyminiszter; Emil Bodnaras hadügyminiszter; Luka László/Vasile Luca pénzügyminiszter; Gheorghe Gheorghiu--Dej miniszterelnök-helyettes; Vincze János erdészeti miniszter; Takács Lajos nemzetiségügyi "alminiszter", (hivatalosan csak az április 21-i minisztertanácsi ülésen nevezik ki az "együttélõ nemzetiségek alminiszterévé").
1948. április 13. A Nagy Nemzetgyűlés 414 képviselõjébõl 401 megszavazza a Román Népköztársaság Alkotmányát. Az alaptörvény szerint (szovjet mintára létrehozott) elnöki tanács élén I. C. Parhon (orvosprofesszor) áll, a minisztertanács elnöke Petru Groza.
1948. június 11. A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja a bankok, ipari-, szállítási-és bányavállalatok államosítását. Az államosított vállalatok élére munkásigazgatókat neveznek ki.
1948. június 29. A pápa "Nominatio substitutorum" kezdetű szentszéki rendelkezésével arra utasítja a megszállt kommunista országokban lévõ, joghatóságuk gyakorlásában akadályozott püspökeit, hogy minél hamarább nevezzenek ki két helyettest (ordinarius substitus) maguk helyett. A megyéspüspök felfüggesztése, letartóztatása, száműzetése stb. esetén ezeknek a helyetteseknek kell átvenniük az egyházmegye kormányzását.
1948. július 17. A román kormány egyoldalúan felmondja a Vatikánnal 1927. május 10-én kötött Konkordátumot.
1948. augusztus 3. A Monitorul Oficialban megjelenik a 175. sz. "tanügyi reform"-törvény, mely államosítja az egyházi iskolákat. Összesen 468 római katolikus, 531 református, 266 evangélikus ,s 35 unitárius iskolát vesznek el. Az eddigi 134 magyar elméleti líceumból csak 19 maradt meg. Sok helyrõl eltűnik az addigi magyar nyelvű elméleti középfokú oktatás. A törvény szerint már elsõ osztálytól kötelezõ a román nyelv tanulása. A kötelezõ elemi iskola hétosztályos, a gimnázium csak V--VII. osztály, a középiskola (szovjet mintára) VIII--XI. osztály.
1948. augusztus 4. Megjelenik a 177. sz. "vallási
kultusz"-tör-vény. Bár a jogszabály 1. cikkelye kijelenti, hogy "a
vallásszabadság biztosítva van" az országban, ezt valójában durván
korlátozzák. A kultuszminiszter
1948. augusztus 11. Márton Áron ideiglenesen felfüggeszti a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség Egyházmegyei Tanácsát (a Katolikus Státust). Az összehívásának jogát azonban fenntartja magának. Ezzel a rendelkezésével a püspök meg akarja akadályozni, hogy a Tanácson keresztül a kommunista hatóságok esetlegesen rá tudják tenni a kezüket az egyházmegye vezetésére, ugyanis a korábbi Státus alapszabályzata szerint a kormánynak felügyeleti joga volt az egyházi önkormányzat összes intézménye felett.
1948. augusztus 13. A Monitorul Oficialban megjelenik a Nagy Nemzetgyűlés
197. sz. rendelete, miszerint
1948. augusztus 30. Megjelenik a 221. számú rendelet, a Népbiztonsági Fõigazgatóság (Directia Generala a Securitatii Poporului) létrehozásáról. (Gheorghe Pintilie/Bodnarenco lesz a vezetõje, helyettese Alexandru Nikolschi/Boris Grünberg.) A törvény 7. §-a kimondja, hogy a költségvetési törvény rendelkezéseitõl eltérõen a Securitate költségvetését "a felsõbb államérdeket érintõ pénzügyi törvény" alapján intézik.
1948. szeptember 18. Megjelenik a 243. sz. rendelet az elismert felekezetek püspökségeinek számáról és a fõpapok kinevezésérõl. Mivel az augusztus 4-i törvény szerint legalább 750 ezer hívõvel kell rendelkezzen egy-egy püspökség, a 17-én kelt rendeletben a római katolikus egyháznak csak két egyházmegyéjét: a gyulafehérvári püspökségét és a bukaresti érsekséget ismerik el (jóllehet ez utóbbi híveinek száma alig haladja meg a százezret). Bár a kolozsvári református egyházkerület lélekszáma sem éri el a fenti küszöböt, azt mégis püspökségnek, a nagyváradi azonban csak szuperintendenciaként ismerik el.
1948. október 26. Megjelenik a felsõoktatás átszervezésérõl döntõ 263.327. sz. közoktatásügyi miniszteri rendelet. A jogszabály az addigi orvosi karokból létrehozza az önálló orvostudományi egyetemeket, amelyek doktori címeket is adhatnak. (Ezt csak három év tanulással és tudományos munkával lehet megadni.) A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet azonban a doktori adási jogot nem kapja meg. A törvény megszünteti Marosvásárhelyen a szervezés alatt álló gyógyszerészeti kart. (A magyar nyelvű gyógyszerészképzést végül 1949-ben mégis engedélyezik.)
A közoktatásügyi miniszter 263.327. sz. határozata a Bolyai Tudományegyetemen felállítja a matematika és fizikai; a természettudományi; kémiai; történelem és földrajzi; filozófiai; pedagógia és pszichológiai; filológiai; közgazdasági, jogi és közigazgatási tanszékeket. Marosvásárhelyen általános orvosi; gyermekgyógyászati; közegészségügyi; fogorvosi; gyógyszerészeti.
A közoktatásügyi miniszter 249. sz. rendelete elrendeli az önálló Román és Magyar Művészeti Intézet (Institutul de Arta cu limba de predare maghiare din Cluj) felállítását. A Magyar Művészeti Intézet 3 fakultással indul: zenei (a dékán: Márkos Albert), képzõművészeti (román tagozata is van, a dékán: Aurel Ciupe), színművészeti (a dékán: Poór Lili).
A Közoktatásügyi Minisztérium 263.318 sz. rendelete alapján elrendelik az Agrártudományi Intézet (Institutul Agronomic) Növénytermesztési fakultása magyar tagozatának létesítését Kolozsváron. A képzés 4 éves. (1951 õszétõl 5 évre emelik az oktatás idõtartamát.)
1948. november 15. A Monitorul Oficialban megjelenik a vallásügyi miniszternek "a vallásfelekezeteket szolgáló személyzet elõkészítéséhez szükséges iskolák" felállításáról szóló 42.898. sz. rendelete. A rendelet a vallásoktatás célját szolgáló 4 iskolatípust ismer el: 1) kántoriskolákat, 2) világi papok és szerzetesek elõkészítését szolgáló szemináriumokat, 3) teológiai intézeteket, 4) fõiskolai, vagy egyetemi rangú teológiai intézeteket. A rendeletnek megjelenése után létrehozzák a három erdélyi protestáns egyház, a református, unitárius és evangélikus közös teológiáját, az egyetemi fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézetet. (Hivatalosan 1949. február 22-én nyitják meg.) A római katolikusoknak csak a gyulafehérvári teológiájuk marad meg.
1948. december 10--12. Kolozsváron tartják az MNSZ IV. (egyben
utolsó) kongresszusát. (A kolozsvári Diákházban vendégként ott van Luka
László/Vasile Luca, Petru Groza, és Széll Jenõ magyar követ.
1948. december 12. Kiadják az RMP Központi Vezetõsége Politikai Irodájának Határozatát a nemzetiségi kérdésben. (A lapok csak 15-én közlik.) Ebben többek közt kijelentik, hogy a magyarok közé, még a helyi vezetõségekbe is "befurakodtak a kizsákmányoló elemek", akik a "magyar egységet hangoztatják"; a "vatikáni ügynököket" is le kell leplezni. "A magyar nacionalista polgárság maradi szelleme és elszigetelõdési irányzata még most is érezhetõ egyes kulturális és gazdasági intézményekben." Ebben a dokumentumban fogalmazzák meg elõször azt a tételt, hogy a nemzetiségi/kisebbségi kérdést "mindig alá kell rendelnünk a munkásosztály fõ feladatának."
1949. január 23. Közzéteszik a csendõrség és rendõrség megszüntetésérõl szóló 25. sz. rendeletet. A rendõrség helyett megalakul a "népi milícia" (Directia Generalaa Militiei).
1949. március 3. A 87. sz. törvény megjelenését követõ nap hajnalán "kiemelnek", kényszerlakhelyekre (domiciliul obligatoriu) hurcolnak országszerte mintegy 3.500--5.000 földbirtokos családot. Erdélyben Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyenyed, Gyulafehérvár és Déva lett kijelölve számukra. (A Háromszék megyei földbirtokosságot Sepsiszentgyörgyre, majd másfél év múlva Dobrudzsába hurcolják.)
1949. március 3--5. Az RMP Központi Vezetõsége plenáris ülésén határozatot fogadnak el "a mezõgazdaság szocialista átalakításáról, és a munkásosztály valamint a dolgozó parasztság szövetségének megerõsítésérõl".
1949. április 5. Letartóztatják Bogdánffy Szilárdot, Scheffler János szatmári püspök titkárát, akit Bukarestben Gerald Patrick O' Hara, a nunciatúra régense még 1949. február 14-én titokban felszentelt Scheffler utódává. Bíróság elé nem állítják, a nagyenyedi börtönben hal meg 1953. október 3-án.
1949. április 10. Megkezõdik a néptanácsok ideiglenes
bizottságainak a beiktatása. (Többek között magyar néptanácsi elnöke van ekkor
még Nagyváradnak,
1949. május 11. A minisztertanács ülésén megállapítják a miniszterelnökség mellett működõ, és az együttélõ nemzetiségek gondjaival foglalkozó fõigazgatóság (Consiliul Ministri Departamentul pentru Problemele Nationalitatilor Conlocuitoare) hatáskörét. Feladata: az együttélõ nemzetiségek problémáinak tanulmányozása, az ügyek nyilvántartása. Javaslatokat terjeszt elõ a gondok politikai jogi, közigazgatási úton történõ rendezésére. Takács Lajos miniszterhelyettes vezeti.
1949. május 19. A két éve folyó, eredménytelen tárgyalások után a román fél beleegyezik abba, hogy -- konzulátus helyett -- Kolozsváron magyar útlevélhivatal kezdhesse meg a működését, csupán annyi a kikötés, hogy az a működését kizárólag az állampolgársági egyezmény végrehajtásából származó feladatok elvégzésére korlátozza, (a Hivatalnak konzuli jogköre nincs, min-den ügyet Bukarestbe terjesztenek fel) és illetékességi területe nem terjed ki, csak Erdélyre, Brassó megye kivételével.
1949. június 4. Csíksomlyón tartják a korszak utolsó búcsúját, százezres tömeggel. (Ez az utolsó olyan búcsú, amikor megtarthatják a körmenetet is.) A bérmakörúton résztvevõ Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök megjelenik a búcsún. Összehívja a csíki papságot, hogy megbeszélje velük az állam által követelt új Statútum kérdését. Kijelenti, hogy ha a hatóságok olyat követelnek tõle, ami hitével és az egyház érdekeivel ellenkezik, abba soha bele nem egyezik.
1949. június 21. Márton Áront Bukarestbe menet csellel lefogják és a fõvárosba hurcolják. Utóda az ordináriussá kinevezett dr. Boga Alajos vikárius lesz letartóztatásáig, 1950. május 10-ig.
1949. július 5. A
1949. július 24. Megalakul az elsõ öt kollektív gazdaság az országban. (Ebbõl négy Erdélyben van: Kistorony, Szászszentlászló, Kendilóna és Zábrány.)
1949. július 29. A vallásügyi miniszter 810. sz. rendelete (mely másnap jelenik meg a Monitorul Oficialban) feloszlatja azokat a szerzetes rendeket, melyek oktatással, betegápolással foglalkoznak. A rendelet 15 katolikus rendet és kongregációt érint, melyeknek 41 férfi és 71 nõi rendházát, kolostorát elkobozzák. A szerzeteseket, apácákat egy-egy rendházba "koncentrálják". A ferenceseket ez nem érinti, ezért egyedüli szerzetesrendként megmaradnak.
1949. augusztus 8. Megnyitja kapuját Kolozsváron a Magyar Köztársaság Követségének Útlevélhivatala.
1949. nyarán--õszén visszatér Magyarországra a Bolyai Tudományegyetemrõl László Gyula, Módi Mihály, Tettamanti Béla, Incze Miklós, Vargha László, Borbély Sámuel, Láng István, Krompecher István, és Mosonyi István. (Az utolsó magyar állampolgár tanár, Entz Géza a kolozsvári egyetemrõl 1950 nyarán megy vissza Magyarországra. Ezután már csak Marosvásárhelyen, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetnél marad 4 magyar állampolgárságú egyetemi tanár.)
1949. szeptemberében 22 magyar tannyelvű elemi iskolában tanítanak a moldvai csángóknak.
1949. november 1. A magyar--román határügyi egyezmény értelmében megszűnik a kishatárforgalom, az addig működõ határátlépõket bezárják.
1949. november 3. Letartóztatják dr. Csõgör Lajost, Szász Pált, Korparich Edét, Kurkó Gyárfást, Méliusz Józsefet és Balogh Edgárt. (Baloghot 1951 júniusában szabadon engedik.) A Securitate eleinte igyekszik a Rajk-pert felhasználni, és Tito ügynökeinek beállítani a csoportot.
1949. végén kiadják a -- nyilvánosságra nem hozott -- 86.311/49. sz.
igazságügyi miniszteri rendeletet. Ebben
1950. február 17. Letartóztatják Lakatos Istvánt, Venczel Józsefet, gr. Teleki Ádámot, Bodor Bertalant, és Pásztai Gézát. (Pásztait nem állítják bíróság elé, ítélet nélkül 5 évet tölt börtönben.).
1950. április 27. A stockholmi békekonferencia felhívásának ürügyén Marosvásárhelyen "békeértekezletet" tartanak, katolikus papok és világi hívek. Az értekezleten, melyen megalakítják a Katolikus Akcióbizottságot, melynek elnökévé Ágotha Endre nyárádselyei esperes-plébánost választják, akit a Szentszék 1950. május 5-én excommunicál.
1950. július 11. Megjelenik a 153. sz. belügyminiszteri rendelet, mely szerint 10 napon belül be kell szolgáltatni az egyházközségek 1850--1895 közti idõbõl származó anyakönyvi nyilvántartásait.
1950. augusztus 22. A minisztertanács törvényerejű rendelete szerint "Brassó város Sztálinváros nevét viseli, a dolgozó emberiség nagy lángelméje, a szovjet nép vezetõje, népünk felszabadítója és szeretett barátja, Joszif Visszarionovics Sztálin tiszteletére." (Brassó az 1960. december 24-i "területrendezési törvénnyel" kapta vissza a nevét.)
1950. szeptember 5. Újabb "békegyűlést" tartanak, ezúttal Gyergyószentmiklóson. A Katolikus Akcióbizottság rendezte összejövetelre a lelkészek egy részét ismét fizikai kényszerrel viszik el.
1950. szeptember 8. A Buletinul Oficialban megjelenik az 5/1950. sz. közigazgatási reform-törvény (melyet a Központi Vezetés két nappal korábban hagyott jóvá), amellyel létrehozzák Románia új közigazgatási beosztását: szovjet mintára a megyék helyett 28 tartományt alakítanak ki. Erdély 22 megyéjébõl 11 tartomány lesz, például Sztálin tartomány része lesz Csík, Udvarhely és Háromszék megyék (mint Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, és Sepsiszentgyörgy rajonok).
1950. szeptember 24. A Háromszék megyei Gidófalván az erõszakos kollektivizálás elleni lázadás tör ki. A Sztálin arcképe alatt felvonuló falusiak ellen a katonaságot vetik be, a véres megtorlásnak több sebesültje és letartóztatottja van. Ezekben a napokban hasonló megmozdulások történtek több más háromszéki faluban (Maksán, Bodokon, Kõröspatakon.)
1950. november 1. Ünnepélyesen felavatják az átszervezett 2 (magyar és román) kolozsvári művészeti intézetet.
1951. január 17. A Romániai Magyar Szó szerint a moldvai csángó-magyaroknak 35 négyosztályos és 4 hétosztályos iskolájuk működik.
1951. március 15. A nagyváradi, temesvári, brassói, bukaresti regionális gyűlések után Kolozsváron tartják az újabb országos "békepapi" gyűlést, melyen mintegy kétszáz (a sajtó 600 résztvevõrõl ír) lelkész és egyháztanácsos vesz részt -- jó részük ismét csak az erõszaknak engedve. A gyűlés elnöke Fodor Gergely szerzetes. Ez alkalommal összeül a -- Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök által már 1948-ban felfüggesztett -- Egyházmegyei Tanács "utóda", az Erdélyi Római Katolikus Státus rendkívüli közgyűlése, melyen jóváhagyják a működési szabályzatot. Az ideiglenes igazgatótanácsba 27 tagot választottak, 14 egyházi és 13 világi személyt, akik mind a kommunista párt kiszolgálói. (A Státus létrehozásával Bukarest azt szeretné elérni, hogy a vezetõség vegye át Márton Áron helyett a katolikus egyház vezetését.) Április 13-án a Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége jóváhagyja a szervezeti és működési szabályzatot. Jakab Antal, a gyulafehérvári ordinárius valamennyi résztvevõt kiközösíti.
1951. április 18. A magyar hatóságok kiadják Romániának (a még március 15-én letartóztatott) a magyar állampolgárságú Demeter Bélát. Az Erdélyi Fiatalok mozgalmában feltűnõ Demeter 1941--1944 között a Kolozsvári Estilap fõszerkesztõje, az Erdélyi Párt elnökének, Teleki Bélának a titkára, majd 1945-tõl Budapesten a Békeelõkészítõ Osztály Erdély-szakértõje, az erdélyi magyarság érdekeinek következetes védelmezõje. Demeter az elszenvedett kínzások következtében a vacaresti-i rabkórházban 1951. december 24-én meghal.
1951. július 30. Bukarestben elkezdõdik Márton Áron és társai pere. A vádlottak padján ül Márton Áron gyulafehérvári püspök, Szász Pál az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnöke, Kurkó Gyárfás az MNSZ volt elnöke, Venczel József volt egyetemi tanár, Lakatos István volt szociáldemokrata politikus, volt parlamenti képviselõ, Teleki Ádám, az Erdélyi Gazda volt fõszerkesztõje, Korparich Ede a Kaláka Szövetkezeti Központ volt elnöke, Bodor Bertalan a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank volt igazgatója. A vád többek között: Rajk László irányításával (háttérben Titóval és a nyugati kapitalistákkal) vissza akarták állítani a kapitalizmust és el akarták szakítani Erdélyt Romániától. A vádlottak ellenezték a magyar szövetkezeti központok egyesítését az INCOOP-pal. Venczel adatokat szolgáltatott ki a párizsi béketárgyalások alatt Teleki Gézának Romániáról.
1951. augusztus 7. A bukaresti katonai törvényszék Paul Finichi hadbíró õrnagy vezette csoportja kihirdeti az ítéleteket: Márton Áron: életfogytiglani kényszermunka, 10 év nehéz (szigorított) börtön (1955-ben szabadul); Korparich Ede: 5 év nehézbörtön (letöltése után az NSZK-ba emigrál); Szász Pál: 10 év nehézbörtön (Ocnele Mare-n 1954. január 4-én éhen hal); Lakatos István: 10 év nehézbörtön, 25 év kényszermunka (1964. augusztus 5-én szabadul); Kurkó Gyárfás: 10 év nehézbörtön, 25 év kényszermunka (1964. augusztus 4-én szabadul); Teleki Ádám: 10 év nehézbörtön, 15 év kényszermunka. (Hét év múlva egyéni kegyelemmel szabadul); Venczel József: 5 év nehézbörtön, 12 év kényszermunka. (1961. január 11-én szabadul); Bodor Bertalan (bankigazgató): 5 év nehézbörtön, 12 év kényszermunka (1955-ben szabadul).
1951. augusztus 20--21. Éjszaka karhatalommal elhurcolják az összes erdélyi ferencest és a laikus testvéreket, és Máriaradnán gyűjtik össze. (Már másfél éve Radnán raboskodik a Notre Dame nõi rend mintegy 100 és a ferences nõi rend 20 tagja is.) A 122 ferences sorsában osztoznak a minoriták, sõt, az ún. harmadik rend tagjai is.
1951. augusztus 24. Gyulafehérváron letartóztatják Jakab Antalt, a gyulafehérvári római katolikus egyházmegye ordináriusát, és Erõss Lajos kolozsvári káplánt, akik szembenállnak az egyházjogilag illegitim, a kommunista hatalom által támogatott Adorján Károly-féle egyházvezetéssel. Jakab Antal utóda Márton Mózes csíkszentdomokosi plébános, ordinarius substitus lesz.
1951. szeptember 10--17. Bukarestben a katonai törvényszék Petrescu-tanácsa elõtt folyik a "nagy vatikáni-kémper"-nek elkeresztelt koncepciós per. A vádlottak között található az 1950. július 19-én letartóztatott Pacha Ágoston (Bukarest által el nem ismert) temesvári megyéspüspök és Boros Béla ordinarius substitus, dr. Héber János temesvári püspöki titkár, valamint Schubert József bukaresti ordinarius substitus és mások. A nagy nyilvánosságot kapott perrel a világi hatalom a római katolikus egyház Rómához hű részének ellenállását szeretné megtörni. 17-én Pacha Ágoston 18 évet, Boros Béla életfogytiglani kényszermunkát, Schubert püspök pedig életfogytiglani fegyházat kapnak.
1951. október 1. Megkezdõdik az oktatás a Babes és a Bolyai Tudományegyetemek jogi karainak, és a Bolyai Tudományegyetem gazdaságtudományi karának külön fõiskolává egyesítése útján megszervezett Kolozsvári Jog-és Közgazdaságtudományi Fõiskolán (Institut de Stiinte Juridice din Cluj). A jogi fakultás magyar és román tanítási nyelvű tagozatokból áll, a gazdaságtudományin csak magyar nyelven folyik tanítás, de román tagozatot is akarnak indítani. 1953. augusztus 31-én megszűnik, de a Bolyai Tudományegyetem a Bástya utcai épületét nem kapja vissza.
1952. január 26. Az RMP Központi Vezetõsége és a Minisztertanács elfogadja az új pénzreformot, amelyet Luka László pénzügyminiszter vezetésével hajtanak végre.
1952. március 4. Felmentik tisztségébõl Luka László pénzügyminisztert.
1952. április 11. A Scânteia közli Gh. Gheorghiu--Dejnek a tanítók kongresszusán elmondott beszédét, melyben az addigi hivatalos terminológiával (együttélõ nemzetiségek -- nationalitatii conlocuitoare) szemben nemzeti kisebbségeket (minoritatii nationale) emleget.
1952. május 3. A 352/1951. sz. belügyminiszteri rendelet alapján megkezdõdik az "osztályidegen elemek" kitelepítése a nagyobb ipari központokból. A kitelepítéseket elsõként Sztálinvárosban (Brassóban) kezdik el.
1952. május 22. A Máriaradnára internált erdélyi ferenceseket a Securitate Désre, Esztelnekre és Kõrösbányára hurcolja, ezeket a helyeket jelölve ki számukra további kényszer-tartózkodá-si helyül. A ferences nõvérek a szászvárosi ferences kolostorba kerülnek.
1952. május 26--27. Bukarestben plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetõsége. Ezen "megbélyegzik" Luka Lászlót mert visszavonta önbírálatát. Az ellene megfogalmazott vádak: hátráltatta a nehézipar fejlesztését; ellenezte a Duna--Fekete-tenger csatorna építését; gátolta a szövetkezetesítést és támogatta a kulákokat. Teohari Georgescu elleni vád: "békülékeny magatartást tanúsított Vasile Luca jobboldali elhajlásával szemben", és "arisztokratikus életstílusával elszigetelõdött a tömegektõl". Másnap felmentik a központi vezetõségi tagságából és "esete" az ellenõrzõ bizottság elé kerül. Georgescut felmentik politbürói tagságából, és belügyminiszteri tisztségébõl. (Az új belügyminiszter Alexandru Draghici lesz.) A szintén bírált Ana Pauker még a Szervezeti Büro tagja marad.
1952. tavaszán Kacsó Sándor lemond az MNSZ elnöki tisztérõl, de csak õsszel fogadják el a lemondását. A vezetõséget tavasztól kezdve Bányai László, Takács Lajos és Juhász Lajos képviselik -- egyéb megbízatásaik mellett.
1952. június 2. Összeül a Nagy Nemzetgyűlés XII. ülésszaka. Ezen felmentését kéri Constantin I. Parhon, helyette Petru Groza lesz a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának elnöke. Groza helyett Gheorghe Gheorghiu--Dej lesz a minisztertanács elnöke.
1952. július 18. Megválasztják a Népi Demokrácia Frontja (melyet az RMP, az Ekésfront, és a nemzeti kisebbségek pártjai hoznak létre) központi tanácsát. A 43 tagból 6 magyar származású: Ottrok Ferenc, Juhász Lajos, Muzsik Mihály, Kopetin Géza, Horváth Imre és Mogyorós Sándor.
A Romániai Magyar Szó közzéteszi az új alkotmánytervezet szövegét, melyben szó van a Székelyföld közigazgatási-területi autonómiájáról.
1952. július 23. Az RMP KB kinevezi a még hivatalosan ki nem hirdetett Magyar Autonóm Tartomány vezetõ szervének élére a tartományi Pártbizottság elsõ titkárát, a magyar nemzetiségű Csupor Lajost.
1952. július 29. Marosvásárhelyen tartják a MAT Néptanácsa ideiglenes Végrehajtó Bizottságának elsõ, kibõvített ülését. Az új összetételű testület elnöke Bugyi Pál, helyettese a román Alexandru Cârdant.
1952. augusztus 5. A marosvásárhelyi Elõre új néven, Vörös Zászló-ként jelenik meg, mint a Magyar Autonóm Tartomány pártvezetõségének és a tartományi néptanács napilapja.
1952. augusztus 16. Letartóztatják Luka Lászlót, Jakab Sándor pénzügyminiszter-helyettest valamint más, Luka köréhez tartozó személyeket.
1952. augusztus 30. Letartóztatják Jordáky Lajost, a Bolyai Tudományegyetem volt professzorát, a kolozsvári magyar színház művészeti titkárát, Demeter Jánost, a Jog-és Közgazdaságtudományi Fõiskola oktatási igazgatóját, Veress Pált, Kolozsvár korábbi polgármeterét, Fodor-Pataky Ádámot, az MNSZ Kolozs megyei korábbi titkárát, valamint az egy évvel korábban szabad lábra helyezett Balogh Edgárt.
1952. szeptember 6. Eltávolítják a Bolyai Tudományegyetemrõl Jakó Zsigmond történelem-és Szabó T. Attila nyelvészprofesszorokat. (1954-ben visszaveszik õket.) Öt nap múlva menesztik Benkõ Samut, B. Nagy Margitot, Hajós Józsefet, Csehi Gyulát és Tordai Zádort. Leváltják Nagy István rektort, akinek Bányai László lesz az utóda.
A marosvásárhelyi Vörös Zászló szerint: "A M.A.T. [Magyar Autonóm Tartomány] megteremtése fokozza és még élesebbé teszi a nacionalizmus elleni harcot. Az ellenség [...] az együttlakó nemzetiségek soraiban [...] elszigetelõdési törekvéseket, kulturális elkülönülésre irányuló hajlamokat táplál..."
1952. szeptember 24. A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt (mely az 1936-os szovjet alkotmány román adaptációja).
1952. szeptember 27. Megjelenik a 331/1952 sz. törvény az ország új gazdasági-adminisztratív beosztásáról. A tartományok száma 28-ról 18-ra csökken. Az új alkotmány 19--21. szakasza szerint a történelmi Székelyföld területén megalakítják a Magyar Autonóm Tartományt. (Csík, Erdõszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Marosvásárhely, Szászrégen, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Székelyudvarhely rajonokkal, Marosvásárhely székhellyel.) A tartományban él a magyar kisebbség egyharmada, 539.669 fõ, összlakossága 740.381 fõ. Az alkotmány 21. szakasza szerint a Magyar Autonóm Tartomány néptanácsa ki fogja dolgozni, és a nemzetgyűlés elé fogja terjeszteni a tartomány statútumát. (A statútumot ugyan az RMP KV titkársága mellett működõ nemzetiségi bizottság elkészíti, ám azt ad acta teszik.) Az RMP tartományi titkára Csupor Lajos, a néptanács elnöke Bugyi Lajos.
1952. november 30. Nemzetgyűlési választásokat tartanak az országban. Az eddigi 39 magyar képviselõ (30 a Magyar Népi Szövetség, 9 az RMP listáján került be) helyett most csak 25 magyar képviselõ jut be a Nagy Nemzetgyűlésbe.) Többek közt: Juhász Lajos Arad, Vass Gizella Bârlad, Bányai László, Szenkovics Sándor Nagyvárad, Ady László, Csupor Lajos, Fazekas János, Goldberger Miklós, Kovács György, Ottrok Ferenc, Szövérfi Zoltán a Magyar Autonóm Tartományból.
1953. január 18-19. Megtartják a MAT elsõ pártkonferenciáját. A kulturális sikerek mellett a felszólalók kitérnek a kollektivizálás nehézségeire, valamint a gyakori etnikai villogásokra. A konferencia megválasztja a tartományi büró 11 tagját (ebbõl 10 magyar). Ekkor összesen 21.062 pártagot (négyötödük magyar) és közel 45 ezer KISZ tagot tartanak nyílván a MAT pártszervei.
1953. január 29. Az Igazságban megjelenik Gheorghe Gheor-ghiu--Dej írása: "A népi demokratikus rendszer további erõsödése a RNK-ban". A cikkben kijelenti, hogy Romániában megoldották a nemzetiségi kérdést.
1953. február 19. Az MNSZ és az RMP központi vezetõségeinek néhány tagja: Juhász Lajos elnök, Ottrok Ferenc országos titkár, Sütõ András, Robotos Imre, Petre Borila, Mogyorós Sán-dor/Alexandru Moghioros, Szenkovics Sándor/Alexandru Sencovici, Ady László, Bányai László egy bizalmas tanácskozáson határoznak az MNSZ önfeloszlatásáról. Az Ottrokból, Sütõbõl és Robotosból álló szerkesztõbizottság által összeállított határozattervezetet jóváhagyja az RMP Központi Vezetõsége Politikai Irodája is. Március folyamán központi pártutasításra az addigi MNSZ-aktivisták gyűléseket szerveznek a helyi MNSZ-tagok számára, ahol "megmagyarázzák" a tagságnak, hogy miért nincs többé szükség a szövetségre.
1953. február 24. A marosvásárhelyi Vörös Zászló tudósítása szerint Kovásznán "soviniszta, nacionalista elemek" külön kollektív gazdaságot akartak létrehozni a többségében románok-lakta Vajnafalván (Kovászna mellett, Háromszék megye), kilépve az eddigi közös gazdaságból.
1953. április 1. Megszűnik a Romániai Magyar Szó, az MNSZ központi napilapja. Helyette megjelenik az Elõre, a "Román Népköztársaság Néptanácsainak lapja". Fõszerkesztõje ennek is Robotos Imre lesz.
1953 július végén megjelenik Marosvásárhelyen az Igaz Szó elsõ száma, az RNK Írószövetsége Magyar Autonóm Tartományi fiókjának folyóirata. Fõszerkesztõje: Hajdú Gyõzõ.
1953 nyarán a helyi vezetõség kérésére a bukaresti hatóságok nem hosszabbítják meg a szerzõdését a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet magyar állampolgárságú, szerzõdéses oktatóinak: dr. Obál Ferencnek, a kórélettan professzorának, dr. Putnoky Gyulának, a mikrobiológia professzorának és dr. Gyõri Györgynek. Ezután már csupán egy magyar állampolgársággal rendelkezõ szerzõdéses professzor marad Erdélyben (a kezdeti 33--34-bõl): dr. Miskolczy Dezsõ idegsebész, Marosvásárhelyen.
1953. szeptemberében, a tanév elején megszüntetik a kolozsvári Mechanikai Intézet magyar tagozatát. A magyar nyelvű mérnökképzés ezzel megszűnik.
1953. november végén szabadlábra helyezik az 1952. augusztus 30-án letartóztatott és azóta bírósági ítélet nélkül börtönben ülõ Veress Pált, Kolozsvár volt alpolgármesterét, régi kommunista politikust.
1954. január 4. Az Ocnele Mare-i fegyházban éhenhal
1954. január 21. A nagyváradi hadbíróságon megkezdõdik az 1949-ben, illetve 1952-ben letartóztatott dr. Csõgör Lajosnak, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet volt rektorának, Jordáky Lajos volt egyetemi tanárnak, Demeter János volt egyetemi tanárnak, és Balogh Edgárnak, a Bolyai Tudományegyetem volt rektorának pere.
1954. március 15. Megkezdõdik a kolozsvári rádió magyar adása a 261 és 330 m-es hullámhosszon, napi egy-egy, majd két-két órában. A stúdió elsõ igazgatója Rácz Lajos pártaktivista, bemondója Török Ilona. Sugárzási körzete a Magyar Autonóm Tartomány, Kolozsvár és Nagybánya tartományok.
1954. április 13. Újra kezdõdik a bukaresti katonai törvényszék elõtt Balogh Edgár, dr. Csõgör Lajos, Demeter János és Jordáky Lajos Nagyváradon felfüggesztett pere. Az a vád ellenük, hogy 1944. augusztus 23. után "mozgalmat szerveztek Erdélynek Romániától történõ elszakítására, melynek már illegális kormánya is volt". Ráadásul "külföldi reakciós körökkel" is kapcsolatban álltak.
1954. április Személyi változásokra kerül sor az RMP legfelsõ vezetésének összetételében. Szovjet nyomásra és a kollektív vezetés elvét követve Gheorghiu--Dej négytagúra bõvíti a Titkárságot. Az elsõ titkár Gheorghe Apostol, Dej egyik bizalmi embere lesz. A három titkár közül fontos szerephez jut a következõ években Nicolae Ceausescu és egy fiatal magyar káder, Fazekas János, aki a pártközponton belül az ötvenes-hatvanas években a magyar ügyek legfõbb intézõjévé válik.
1954. május 17. Bukarestben a katonai törvényszék Petrescu tábornok vezette tanácsa ítéletet hirdet az ún. "transzilvanisták" perében: Jordáky Lajos volt egyetemi tanárt 12 év, Demeter János egyetemi tanárt 10 év, Balogh Edgárt, a Bolyai Tudományegyetem rektorát 8 év, dr. Csõgör Lajost, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsõoktatási Intézet rektorát 6 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélik. Az ítéletrõl csak egy hónappal késõbb, a jilavai fegyházban értesülnek. A zárt tárgyalás híre kiszivárog, és az erdélyi magyar értelmiség körében nagy nyugtalanságot okoz.
1954. augusztus elején a pitesti-i börtönbõl szabadon engedik az 1949. novemberében letartóztatott Méliusz József írót. (Méliuszt nem állították bíróság elé. Kezdetben Rajk Lászlóval hozták kapcsolatba, majd "titoizmussal" vádolták. A szintén letartóztatott feleségét a börtönben meggyilkolták.)
1954. szeptember. A kolozsvári magyar és román tagozatos Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet (Fõiskola) magyar tagozatát áthelyezik Marosvásárhelyre.
1954. október 4--8. A Legfelsõ Törvényszék Katonai Kollégiuma Alexandru Voitinovici hadbíró vezérõrnagy vezetésével Bukarestben tárgyalja (a még 1952-ben letartóztatott) Luka László, Jakab Sándor, Solymos Iván és Dumitru Cernicaperét. 8-án Lukát a "népgazdaság aláaknázásának bűntettéért" halálra; Jakab Sándort, Solymos Ivánt és Dumitru Cernica-t ugyanezen vád alapján 20 és 15 év kényszermunkára, illetve 3 év fogházbüntetésre ítélik. Luka az ítélet kihirdetése után a Nagy Nemzetgyűléshez folyamodik kegyelemért, amely a büntetését életfogytiglani börtönbüntetésre módosítja. 1963. július 23-án hal meg a nagyenyedi börtönben. Jakab Sándor 1964 augusztusában amnesztiával szabadul.
1954. november 4. Temesváron a kórházban meghal Pacha Ágoston temesvári római katolikus püspök, akit még 1951. szeptember 17-én ítéltek 18 évnyi börtönbüntetésre, de magas (74 éves) korára való tekintettel 1954 júniusában szabadon engedtek.
1955. január 6. A Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége --
1955. március 24. Megérkezik Gyulafehérvárra Márton Áron római katolikus püspök. Másnap átveszi egyházmegyéje kormányzását és körlevélben hirdet megbocsátását "megtévedt" papjainak (tehát akik részt vettek a "papi békemozgalomban"). Ez utóbbi gyakorlatilag megszűnik.
1955. április 25. Bukarest egyoldalú döntésére bezárják a kolozsvári magyar útlevélhivatalt.
1955. május 27. Petru Groza, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának elnöke kegyelmi rendeletének köszönhetõen szabadlábra helyezik az 1952-ben, illetve 1949-ben letartóztatott Jordáky Lajos és Demeter János egyetemi tanárokat, valamint Balogh Edgárt, a Bolyai Tudományegyetem és dr. Csõgör Lajost, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsõoktatási Intézet korábbi rektorait.
1955. június 4-5. Pártkonferenciát tartanak a MAT-ban. A 229 küldött, ismét Csupor Lajost választja tartományi pártszervezet elsõ titkárává.
1955. szeptemberben nem hirdetnek felvételit a Mezõgazdaságtudományi Intézet magyar tagozatára.
1955. november 21. Sztálin szobrot avatnak Marosvásárhely fõterén.
1955. december 23--28. Többszöri halasztás után megtartják az RMP II. kongresszusát. Ismét Gheorghe Gheorghiu--Dej-t választják a párt elsõ titkárává. A Politikai Bizottság korábbi tagjai mellé beválasztják Nicolae Ceausescut, Petre Borila-t és Alexandru Draghici-et.
1956. január 15. Megjelenik a Minisztertanács 12/1956. sz. tvr-e. A
közigazgatási határok módosításáról. 18-ról 16-ra csökkentik a tartományok
számát,
1956. január 17. Az RMP PB rendelete alapján létrejön a Központi Vezetõség mellett működõ " Nemzetiségi bizottság"-ot. Az új intézmény célja a Romániában élõ kisebbségek problémáinak tanulmányozása. Titkára Vécsei Károly lett, aki Fazekas János bizalmi embere és a MAT Pártbizottságának Tudományos és Kulturális Osztályának vezetõje. További tagok, többek között: Bányai László, Tompa Miklós, Robotos Imre, Kovács György.
1956. február Népszámlálást tartanak Romániában. Az RNK Minisztertanácsa mellett működõ Központi Statisztikai Igazgatóság 1956. november 24-i közleménye szerint az országban 1,651.953 személy vallotta magát magyar anyanyelvűnek és 1,589.443 magyar nemzetiségűnek. A történelmi Erdély területén és a Partiumban összesen 1,519.630 magyar anyanyelvű és 1,471.462 magyar nemzetiségű, míg a Bánátban 98.616 magyar anyanyelvű és 92.104 magyar nemzetiségű lakos élt.
1956. március 18--19. Kolozsváron folyik az ún. "jurisdikciós" per. A zárt tárgyaláson a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa "hazaárulással" és "tiltott iratok rejtegetése és terjesztésével" vádolja a Simonfi-csoport tagjait. Valójában az a "bűnük", hogy szembenálltak Adorján Károllyal és néhány társával (akik egy Rómával szembenálló, a párt alá rendelt, kvázi "államosított" katolikus egyházat akartak létrehozni) és a még szabad lábon lévõ titkos ordinárius, Fuchs Gábor, valamint a plébánosok egy része megpróbálták megakadályozni, hogy Adorjánék befolyásukat a papok nagyobb részére ki tudja terjeszteni. A per másnapján a törvényszék Simonfi Andor baróti káplánt, Pál József bonchidai plébánost, Ferencz Benjámin volt gyulafehérvári püspöki irodaigazgatót és dr. Gurzó Anaklét ferences teológiai tanárt 7--7; Fuchs Gábor petrozsényi plébánost, Erõss Lajos kolozsvári káplánt, Csutak László kolozsvár--szentpéteri káplánt, Ambrus György katolnai plébánost, és Dénes Anna Szeréna kolozsvári szociális nõvért 6--6; Márton József csíkszentsimoni káplánt és Hajdú Gyula kolozsvár--belvárosi káplánt "izgatás" vádjával 5--5 év börtönbüntetéssel sújtják. Hajdú és Márton József büntetése éppen amnesztia alá esik, ezért március 21-én kiszabadulnak. P. Gurzó Anaklét 1962-ben, Simonfi, Fuchs és Erõss 1964-ben szabadul. Pál Józsefnek 1961. november 29-én lejárt volna a büntetése, de õt is a Baragánba száműzik, akárcsak Ferencz Benjamint és Csutak Lászlót, ahonnan mindnyájan 1964-ben szabadulnak. Ambrus György 1958 körül meghal a Baile Mocrini mocsaraknál lévõ munkatelepen.
1956. március 23--25. Az RMP Központi Vezetõsége plénumán
Gheorghe Gheorghiu--Dej, Miron Constantinescu és Iosif Chisinevschi beszámolnak
az SZKP XX. kongresszusáról. Dej
1956. június 16. Bukarestben a hadbíróság újratárgyalja dr.
Csõgör Lajos, Balogh Edgár, Demeter János és Jordáky Lajos perét, majd
felmentik õket a korábbi vádak alól. Ezt követõen az RMP Központi
Vezetõsége javaslatára a Nagy Nemzetgyűlés törli a büntetésüket és
visszahelyezik õket
1956. június 23. Közlik a lapok az RMP Központi Vezetõsége Politbürójának határozatát "a fõiskolai hallgatók körében folyó politikai nevelõmunka megjavításáról." A határozat szerint karonként vagy intézetekként diákegyesületeket kell szervezni, amelyek a pártszervek vezetése alatt fognak tevékenykedni, irányításukat az IMSZ szervei, szervezetei végzik. Az egyesületek a határozat szerint a hallgatók szakmai szervezetei lesznek. Szeptember--ok-tóber folyamán folyik a diákegyesületek szervezése, októberben a legtöbb helyen sor kerül az egyesületek tanácsainak megválasztására. Felsõbb rendelkezések értelmében a Bolyai egyetemen 5 diákszövetség alakul.
1956. június végén a Bolyai Tudományegyetem filológia--tör-ténelem karának tanévzáró ülésén megjelenik Bányai László, aki beszédében kitér arra, hogy mennyire elhanyagoltak a Házsongárdi temetõben pihenõ magyar írók, tudósok sírjai, és illene, hogy a magyar irodalom tanszék gondozásába venné ezeket. Ezt a feladatot Dávid Gyula és Varró János irodalomtörténész, valamint Lakó Elemér nyelvész aspiránsokra bízzák.
1956. július 14. Az Elõrében közlik az RMP Központi Vezetõsége és a Minisztertanács határozatát az "általános oktatást megjavításáról". Ez -- többek között -- bevezeti a koedukációs iskolákat, az 1956/57-es tanévtõl pedig a pedagógiai iskolák átalakulnak tanítóképzõ pedagógiai iskolákká. Visszaáll az 1951ben megszüntetett 11 éves oktatás, tehát a három éves gimnáziumi képzés (V--VII. osztályok) után négy éves oktatás következik, de az utolsó két évben (X--XI. oszt.) két irányba: humán és reál tagozatra válik szét az oktatás. Ezen kívül azonban a rendelet elõírja, hogy bár "az együttélõ nemzetiségek iskoláiban az általános oktatás az illetõ nemzetiség anyanyelvén folyik", de "a többnemzetiségű vidékeken és helységekben román és kisebbségi tagozatokkal, illetve osztályokkal rendelkezõ iskolákat kell létesíteni." A felháborodást csillapítandó azonban a rendelet a nemzeti kisebbségek tanulóinak csak az elemi iskola 2. tanévétõl teszi kötelezõvé a román nyelv tanulását. (A határozat következtében az 1956/57-es tanévvel kezdetét veszi a román és a nemzetiségi tannyelvű iskolák összevonása, az ún. vegyes iskolák" létrehozása.)
1956. augusztus 15. A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között -- kölcsönösségi alapon -- megszűnik a vízumkényszer. Ennek köszönhetõen október 23-ig több ezren utazhatnak ki Magyarországra.
1956. augusztus végén megjelenik Kolozsvárott a bukaresti pártvezetés által a "lázongó" magyar értelmiségiek megfegyelmezése" céljából Miron Constantinescu, a Központi Vezetés tagja, Fazekas János, a KV titkára és Iosif Ardeleanu, az országos cenzúrahivatal vezetõje. A "brigád" már ekkor is több megbeszélést folytat a helyi értelmiségi elit tagjaival (Balogh Edgárral, Gáll Ernõvel, Jordáky Lajossal, Demeter Jánossal, Tóth Sándorral, Szabédi Lászlóval és másokkal).
1956. szeptember 9. Megjelenik a budapesti Szabad Népben Pándi Pálnak a "Közös dolgainkról" című, az erdélyi magyarsággal foglalkozó cikke, amelyben a szerzõ az egyhónapos erdélyi körútjának tapasztalatait jegyzi le. (Pándi megismeri az 1955-ös bolyais "hangulatjelentés" anyagát is.) Bár nem hallgatja el az "eredményeket", szóvá tesz néhány sérelmet, problémát is, például: még a Magyar Autonóm Tartományban is elõfordul, hogy a bíróságokon a tartomány lakosságának többségét adó magyarság nyelvét nem értõ hivatalnokok vannak funkcióban; nehezen lehet hozzájutni a magyarországi folyóiratokhoz, könyvekhez, stb. Mivel a "kényes kérdéseket" sem hallgatja el (ezzel pedig közvetve bár, de bírálja a román pártvezetés magyarságpolitikáját). A bukaresti pártvezetés tiltakozik a magyar pártvezetésnél, mert a cikk hangnemét helytelennek tartják, ráadásul szerintük egyes kitételei beavatkozást jelentenek a román belügyekbe, sõt a kezdõ mondatok a revizionizmust is jelzik egyben. (A lapszámot Romániában kivonják a forgalomból.)
1956. szeptember 26. Ismét Kolozsvárra érkezik Miron Constantinescu, Fazekas János, valamint Iosif Ardeleanu, Vasile Vaida. Az elsõ nap az 1955-ös "hagulatjelentés" szerzõi (Tóth Sándor, Csehi Sára, Weiszmann Endre) folytatnak megbeszélést, majd 27-én fogadják Balogh Edgárt, Demeter Jánost, Gáll Ernõt. Constantinescu kijelenti, hogy "számos nemzetiségi sérelmet azonnal orvosolnak." Másnap, 28-án Jordáky Lajossal is megbeszélést folytatnak a magyar kisebbség sérelmeivel, problémáival kapcsolatban.
1956. október 3. A bukaresti küldöttek találkoznak az írószövetség kolozsvári fiókjának magyar nemzetiségű tagjaival. Jordáky Lajos egykorú naplójegyzete, valamint más visszaemlékezõk szerint a tanácskozás igen viharos hangulatban folyik le, és a magyar kisebbségi sérelmek tömkelege kerül terítékre. Követelik egy magyar alminiszter (államtitkár) kinevezését a közoktatásügyi minisztériumba, a magyar nyelvű mezõgazdasági felsõoktatás és egyáltalán a szakoktatás visszaállítását, a magyar többségű városokban a kétnyelvűség visszaállítását, újabb folyóiratok (pl. az 1940-ben megszűnt Korunk) megindítását. A követelések egy részét a bukaresti vezetés hamarosan teljesíti.
1956. október 6. Aradon több száz aradi magyar rója le kegyeletét az 1849-es vértanúk vesztõhelyén lévõ obeliszknél. Magyarországról Hajdú-Bihar megye és a debreceni helyõrség küldöttsége, egy makói diákküldöttség és Békéscsabáról egy 183 fõs tanár--diák csoport is részt vesznek a koszorúzáson. Jelen van továbbá a városi néptanács képviselõje, Kelemen Dezsõ, valamint Kovách Géza, a magyar vegyes líceum történelemtanára.
1956. október 12. Megjelenik az Elõrében az RMP Központi Vezetõsége határozata, amelynek értelmében az Oktatásügyi Minisztériumban létrehozzák a Nemzetiségi Oktatás Vezérigazgatóságát. A vezérigazgatóság élére novemberben Bányai Lászlót, a Bolyai egyetem akkor leváltott rektorát, frissen kinevezett közoktatásügyi miniszterhelyettest nevezik ki.
1956. október 15. 1945 óta elõször látogat a szülõföldjére Tamási Áron. 16--17-én találkozik a kolozsvári magyar írókkal, illetve 17-én elõadást tart a Bolyai Egyetemen.
1956. október 20. Közlemény jelenik meg az Elõrében (másnap pedig a kolozsvári Igazságban): "Az illetékes szakminisztériumok bürokratikus intézkedései miatt tavaly és tavalyelõtt a kolozsvári Mezõgazdaságtudományi Intézet magyar tagozatán megszüntették az elsõ-és másodévet. Pártunk Központi Vezetõsége felülvizsgálta a szakminisztériumok intézkedéseit, és megállapította, hogy azok nem felelnek meg a párt nemzeti [sic!] politikája szellemének... A Központi Vezetõség elhatározta a bürokratikus intézkedés azonnali megszüntetését..." A párthatározat következtében sebtében -- a tanév megkezdése után több héttel -- felvételi vizsgákat tartanak az elsõ évre, míg a másodévre a Bolyai rokon szakjairól irányítanak át hallgatókat.
1956. október 24. A kolozsvári Ion Andreescu Képzõművészeti Intézet (Fõiskola) központi épületében, Mátyás király szülõházában tartják meg a diákszövetségi közgyűlést. Ezen Balázs Imre (korábban a fõiskola IMSZ-titkára) elnököl, és felolvas egy 5 pontból álló követelést. (Például: a megalakuló diákszövetségek ne csak a kelet-európai, hanem a nyugati szervezetekkel is létesíthessenek kapcsolatot; a művészeti fõiskolákon az orosz és román nyelv mellett a nyugati nyelvek oktatása is fakultatív legyen; állítsák vissza az egyetemi autonómiát.) A hallgatóság között nagy számban románok is vannak. Daniel Popescu, az intézet rektora korábban értesítette a Securitatét, amely körbekerítette az épületet. A gyűlésen részt vett diákok pánikszerűen távoznak az épületbõl.
Az RMP Központi Vezetõsége Politikai Bizottsága ülést tart, amelyen elhatározzák, hogy "az állami-és pártmunka megerõsítésére" a nemzetiségek-lakta tartományokba küldi a vezetés néhány tagját, ahol azok gyakorlatilag "kormánybiztosi" jogkörrel rendelkeznek. Temesvár tartományba Petre Lupu, Kolozsvár tartományba Miron Constantinescu, Nagybánya tartományba Muzsik Mihály, Nagyvárad tartományba Szenkovits Sándor, a Magyar Autonóm Tartományba pedig Fazekas János megy.
1956. október 25. Reggel letartóztatják Balázs Imrét, Tirnován Vid Arisztidet valamint Walter Frigyest a képzõművészeti fõiskola hallgatóit, az elõzõ napi diákgyűlés szervezõit.
1956. október 26. Az Igazságban megjelenik a Diákszövetség Kolozsvár Városi Szervezõ Bizottsága közleménye, amelyben elítélik a két nappal korábbi diákgyűlésen történteket. "A Képzõművészeti Intézetben... néhány zavart keltõ és zavaros fejű elem társai jóhiszeműségével visszaélve gyűlést kezdeményezett azzal az ürüggyel, hogy itt a diákságot érintõ kérdéseket tárgyalják meg. [...] Egyeseknek az a próbálkozása, hogy a diákság szervezetének megkerülésével demagogikus szónoklatokkal és fegyelmezetlen magatartással oldják meg a tanulmányi munka kérdéseit, csakis a nép ellenségeit, a nacionalista és soviniszta elemek mesterkedéseit szolgálja."
1956. október 27. A temesvári Politechnika mechanika karának néhány hallgatója (Aurel Baghiu, Caius Mutiu, Stanca Teodor, Henrich Drobny, Nagy László és mások) elhatározzák, hogy 30-ra közgyűlést hívnak össze az összes temesvári diák részvételével, amire meghívják a rektort, valamint a közoktatásügyi miniszterhelyettest is. A gyűlésen az egyetemi ifjúság problémáit akarják megtárgyalni és a "magyarországi helyzetrõl" akarnak valós képet kapni.
1956. október 29. Az RMP Központi Vezetése Politikai Bizottsága számára "a helyzetrõl és a pártszervek által foganatosított intézkedésekrõl" készült általános tájékoztató szerint: "Az egyetemeken egyes elemek megpróbálták felhasználni a magyarországi eseményeket arra, hogy zavart keltsenek, és hogy a diákságot különbözõ megmozdulásokra ösztönözzék, lázítottak az orosz nyelv és a társadalomtudományok ellen (Kolozsvár, Bukarest, Marosvásárhely, Temesvár). Általában feszültebb helyzet tapasztalható a kolozsvári egyetemi hallgatók körében, ahol volt egy konkrét kísérlet is egy diákgyűlés megszervezésére október 24-én. A három szervezõt letartóztatták."
1956. október 30. Temesváron mintegy 2500 diák részvételével nagygyűlést
tartanak a Politechnikán (Műegyetemen), melyre meghívták az RMP Központi
Vezetõsége Temesvár tartományba küldött tagját, Petre Luput, a
közoktatásügyi miniszter helyettesét, Coriolan Dragulescut, Ilie Verdetet,
valamint az egyetem vezetõségét. Kezdetben a diákság problémáiról van
szó, majd a magyarországi eseményekkel kapcsolatos kérdések merülnek fel. A
diákok szolidaritásukat fejezik ki a forradalommal és elítélik a szovjet
beavatkozást. Egyre inkább kommunistaellenes közbeszólások hallhatók. A Teodor
Stanca által összeállított 12 pontos memorandumukban megfogalmazzák a
követeléseiket is. (Többek között követelik a szovjet csapatok kivonását
Romániából, Sztálin személyi kultuszának fölszámolását, a parasztságot sújtó
beszolgáltatások eltörlését, valamint ösztöndíjat
1956. október 31. Temesváron a letartóztatott diáktársaik kiszabadításának követelésével több mint ezer egyetemi hallgató tüntetni kezd, majd a város központjába vonul. A hadsereg és a Securitate csapatai az ortodox katedrális és az Opera tér közti térségben bekerítik a tüntetõket, majd mindenkit összefognak és a kisbecskereki, éppen üresen álló szovjet laktanyába internálják.
1956. november 1. Halottak napján a Házsongárdi temetõben a Bolyai Tudományegyetem több diákcsoportja is kimegy a magyar történelmi sírokhoz világítani. Az egyik csoport Dávid Gyula tanársegéd vezetésével megkoszorúzza néhány magyar irodalmi személyiség sírját, egy másik csoport elõtt pedig Bartis Ferenc egyetemi hallgató elszavalja Reményik Sándor "Ahogy lehet" c. versét.
1956. november 2. A Magyar Autonóm Tartomány vezetõ magyar értelmiségei levelet küldenek a bukaresti pártvezetõséghez: "Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élõ írók és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak levele az RMP Központi Vezetõségéhez" címmel, amelyben elítélik a magyarországi "ellenforradalmat" és "hűséget fogadnak" a pártnak, illetve a vezetõségnek. A magyar dolgozókat felhívják arra, hogy védjék meg a "legszebb vívmányaikat". "A nyilatkozatot Hajdú Gyõzõ és Kovács György fogalmazták. Aláírják többek között: Gálfalvi Zsolt, Hajdú Gyõzõ, Hajdú Zoltán, Kovács György, Molter Károly és Sütõ András írók.
1956. november 3. Az egyetemi pártszervezet rendkívüli gyűlésén Miron Constantinescu tart tájékoztatást a magyarországi "eseményekrõl". Beszédében többek között "engedékenységgel", a "kötelezõ éberség" hiányával, és általában "liberalizmussal" vádolva Gáll Ernõ prorektort teszi felelõssé a Bolyai Tudományegyetemen történtekért. Késõ este beszédét azzal fejezi be, hogy mindenki haza mehet, a magyarországi ellenforradalom kérdése meg van oldva.
1956. november 4. A kolozsvári magyar pártlapnak vasárnapi különkiadása jelenik meg, melyet teljes terjedelmében a magyarországi "ellenforradalom" leverésének, valamint az ezzel kapcsolatos helyi eseményeknek szentelnek. Az Igazság többek között beszámol a délelõtti órákban a Bolyai egyetem aulájában tartott nagygyűlésrõl, amelyen az egyetem tanárai és dolgozói "ragaszkodásukat fejezik ki a Román Népköztársaság demokratikus és szocialista vívmányai iránt. Ezek az eredmények népünk közös harcának gyümölcsei, éppen ezért megvédésük és továbbfejlesztésük legfõbb biztosítéka a román, magyar és más nemzetiségű dolgozók egysége és testvérisége... a párt vezetésével." A gyűlés után a résztvevõk táviratot küldenek a pártvezetésnek. A lap közli továbbá, hogy miután Kolozsvár lakossága a rádióból értesült a legújabb magyarországi fejleményekrõl, "az összegyűlt dolgozók" röpgyűlést tartottak a Herbák János Bõrgyárban (ahol a munkások nagy része magyar) és a Carbochim üzemben. Az elsõ helyszínen Tompa István, a tartomány pártbizottságának titkára, a másikon pedig Barátosi Jenõ, a városi pártbizottság bürójának tagja beszél a dolgozókhoz.
A marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsõoktatási Intézet Tudományos Tanácsa a "magyarországi eseményekkel kapcsolatban" ülést tart és nyilatkozatot ad ki, amelyben elítélik a magyarországi "ellenforradalmat". A nyilatkozatot aláírja az intézet vezetõsége és tanári karának nagy része, többek között Andrásofszky Tibor, az intézet igazgatója (rektora), Csõgör Lajos, a fogászati klinika vezetõje, Dóczy Pál, az 1. sz. belklinika vezetõje, Puskás György tanulmányi igazgató, Miskolczy Dezsõ akadémikus, az ideg--elmegyógyászati klinika vezetõje.
1956. november 5. Az Elõrének hétfõi különkiadása jelenik meg, amelyet teljes terjedelmében a magyarországi "ellenforradalommal" kapcsolatos budapesti és romániai eseményeknek szentelnek. Többek között beszámolnak arról, hogy Magyarországon Kádár János vezetésével megalakult a "Forradalmi Munkás-Pa-raszt Kormány", valamint közlik az RMP Központi Vezetõsége és a Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének üzenetét "a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányához, a magyar munkásosztályhoz, az egész magyar néphez."
A két kolozsvári egyetem, a Babes és a Bolyai, valamint "1500 tudós,
tanár és tanító részvételével" nagygyűlést tartanak az Egyetemiek Házában,
ahol az ismét beszédet mondó Miron Constantinescu elítéli, hogy "egyes
imperialista rádióállomások és a volt Nagy Imre kormány rádióállomásai propagandisztikus
célokból azt a provokáló hazugságot terjesztették, hogy a kolozsvári diákság
tüntetést rendezett." (Ez a téves hír valóban elterjedt a nyugati
hírközlõ eszközök révén...) A gyűlésen továbbá határozottan
visszautasítják a résztvevõk, a "kalandor és nacionalista elemek
1956. november 6. Az Elõre és az Igazság közli a kolozsvári magyar írók november 5-i gyűlésének nyilatkozatát ("Felzárkózunk az RMP oldalán"). Ebben többek között kijelentik: "A reakció bűnös kísérletet tett arra, hogy kiszakítsa Magyarországot a szocialista népek testvéri, nagy családjából... Úgy érezzük, hogy Magyarország népének érdekében is cselekszünk, amikor a számunkra egyetlen járható utat követjük: felzárkózunk az RMP oldalán..." A nyilatkozat aláírói: Asztalos István, Balogh Edgár, Csehi Gyula, Bartalis János, Földes László, Horváth István, Horváth Imre, Kacsó Sándor, Kiss Jenõ, Létay Lajos, Marosi Péter, Salamon László, Szabó Gyula, Szabó István, Szabédi László, Szentimrei Jenõ, Tamás Gáspár.
1956. november 12. A Bolyai egyetem filológia--történelem fakultás diákszövetsége vezetõségi ülésén Várhegyi István felolvassa a programtervezetét. Ebben többek között követelik az általános diáksérelmek orvoslását (a kötelezõ orosztanulás eltörlését, az ösztöndíjrendszer megreformálását stb.), az anyaországgal -- és a többi szocialista országban élõ magyar kisebbséggel -- történõ kapcsolatok ápolását.
1956. november 15--16. A temesvári katonai törvényszéken zárt tárgyaláson folyik az egyetemisták pere. A vád eredetileg "gyilkossági kísérlet" és az "államrend elleni terrorcselekmény" volt (ezért minimum 25 év fegyházbüntetés jár), de a fõügyészség a tárgyalás elõtt két nappal "nyílt lázítás"-ra változtatja a jogi besorolást. 16-án összesen 30 hallgatót és egy tanársegédet ítélnek el. A "fõkolomposok": Caius Mutiu, Stanca Teodor, Aurel Baghiu 8--8 évet, Valentin Rusu 7, Heinrich Drobny, Nicolae Petca, Cornel Cormos és Valentin Radu 6--6, Nagy László 3 év börtönbüntetést kapnak.
1956. november 17. Kolozsváron este letartóztatják Várhegyi Istvánt, a Bolyai Tudományegyetem hallgatóját, a nyelv-- és történettudományi kar diákszövetségének egyik vezetõjét, a diákszövetségi programtervezet fõ kidolgozóját, másnap pedig Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket, akik részt vettek a programtervezet kidolgozásában.
1956. november 21. Este Budapestre utazik a Gheorghe Gheorghiu--Dej-vezette román párt-és kormánydelegáció. A 22-én és 23-án folytatott tárgyalásokon többek között megállapodnak a Nagy Imre és társai Romániába történõ szállításáról. A tárgyalások végén nyilvánosságra hozzák, hogy Románia az addig nyújtott segítségen kívül 60 millió rubeles támogatást nyújt a Kádár-vezette Magyarországnak. Stoica és Steriopol még 23-án, a többiek 24-én térnek haza.
1956. november 23. Romániába szállítják az elõzõ napon a budapesti jugoszláv nagykövetségrõl elszálltott Nagy Imrét és társait. A Nagy Imre-csoportot az elkövetkezõ másfél évben a Bukarest melletti Snagovban tartják fogva.
1956. december 5. Leonte Rautu és Fazekas János, a Központi Vezetés titkárai terjedelmes feljegyzést terjesztenek a pártvezetés elé a kolozsvári helyzetrõl. Ebbõl kiderül, hogy bár "a magyar értelmiségiek és az egyetemi hallgatók körében a hangulat javult", ennek ellenére "az értelmiség egy részének még mindig nincs szilárd álláspontja, különösen a szovjet csapatoknak az ellenforradalmi összeesküvés szétzúzásában nyújtott segítségét illetõen." A jelentés készítõi kitérnek a Várhegyi István nevéhez fűzõdõ Határozattervezetre is, megjegyezve, hogy a szöveg készítõi közül négyet letartóztattak. Megjegyzik azt is, hogy míg a börtönébõl nemrég szabadult Jordáky Lajos "negatív hatással" van a hallgatóira, addig Demeter János, Takács Lajos, Kacsó Sándor, és különösen Balogh Edgár (mindnyájukkal azokban a napokban közölték, hogy visszavették õket a pártba) "jó magatartást tanúsítottak".
1956. december 12--13. A kolozsvári katonai törvényszék elõtt folyik Balázs Imre és Tirnován Vid Arisztid perének tárgyalása. A két vádlottat, akik az október 24-i diákgyűlés szervezõi voltak, "uszítás, nyílt lázítás" vádjával 7--7 év börtönbüntetésre ítélik.
1956. december 28. Gyergyószentmiklóson a nagyközönség elõtt is megnyílik a rajoni múzeum. Igazgatója: Tarisznyás Márton.
1957 elején Megjelenik a Nyelv-és Irodalomtudományi Közlemények (a RNK Akadémiája Kolozsvári Nyelvtudományi Intézetének folyóirata) elsõ száma.
1957. február 3. A nemzetgyűlési választásokon közel tíz ezren maradnak távol és négy ezren érvénytelen szavazatot adnak le. Ezzel a MAT-ban szavaznak a legkevesebben a kormány választási listájára.
1957. február 19. Letartóztatják Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt, majd a következõ napok során még 30 helybeli és környékbeli személyt fognak le. Azzal vádolják õket, hogy magyarországi mintára "ellenforradalmat" akartak kirobbantani Erdélyben is, majd "árnyékkormányt" hoztak volna létre.
1957. február 21. Megjelenik az újságárusoknál a Korunk c. "világnézeti, társadalmi, tudományos és művelõdési szemle" új folyamának elsõ száma. Fõszerkesztõje Gáll Ernõ, a szerkesztõbizottság tagja többek közt: Balogh Edgár, Bányai László, Csehi Gyula, Méliusz József, Nagy István és Tóth Sándor. A 3.000 példányon fölül kinyomtatnak még néhány ezret amelyeket Magyarországra szállítanak, ahol éppen akkor tetõzik az írók sztrájkja.
1957. február 27. A kolozsvári katonai törvényszék Macskási Pál vezette tanácsa nyilvános tárgyaláson ítéletet hirdet a Várhegyi István és társai perben. Várhegyit 7, Nagy Benedeket 5, Koczka Györgyöt és Kelemen Kálmánt 5 -- 5 év fogházbüntetésre ítélik.
1957. február végén ténylegesen is megalakul Brassóban az illegális Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség (EMISZ), tagjai leteszik az esküt. (A szervezet vezetõi között vannak: Orbán László, Sándor Balázs, Lay Imre, Lay György.) Az alapítók célja: "egy olyan egész Erdélyre kiterjedõ magyar ifjúsági szervezetet létrehozni amely alkalmas a kisebbségi panaszok összegyűjtésére."
1957. március 14. Sepsiszentgyörgyön a volt Mikó Kollégium (most 1. sz. magyar-román tagozatos líceum) néhány diákja este titokban koszorút helyez el a központban álló 48-as emlékmű talapzatán.
A fehéregyházi Petõfi-emlékműnél nem engedélyezett ünnepséget tart az illegális EMISZ mintegy 15--20 tagja.
1957. március 20. A gyulafehérvári vasútállomáson -- a házi õrizetben lévõ Márton Áron római katolikus püspöktõl jövet -- letartóztatják Dobai István kolozsvári jogászt. Megtalálják nála azt a memorandumot, amelyben kidolgozta az "erdélyi kérdés" rendezésének módozatát.
Megalakul Chivu Stoica kormánya. A Minisztertanács elnöke (miniszterelnök):, alelnökei: Emil Bodnaras, Mogyorós Sándor, Petre Borila, Miron Constantinescu, Alexandru Bârladeanu és Stefan Voitec. A fontosabb tárcák: belügyminiszter Alexandru Draghici, külügyminiszter Grigore Preoteasa, pénzügyminiszter Aurel Vijoli, igazságügyminiszter Gheorghe Diaconescu.
1957. május 22. A kolozsvári 3. sz. katonai törvényszéken megkezdõdik a ."nyilvános izgatással" vádolt, március 12-én letartóztatott Dávid Gyula egyetemi tanársegéd és a március 19-én letartóztatott Páskándi Géza egyetemi hallgató, költõ pere. A június 13-i tárgyaláson "nyilvános bujtogatás" vádjával (Dávidot valójában a Házsongárdi temetõi megemlékezés, valamint a magyar forradalommal való rokonszenvnyilvánítás miatt, Páskándit pedig azért, mert a Várhegyi-féle diákszövetségi programot támogatta és azt kiegészítette) 7, illetve 6 év fogházbüntetésre ítélik õket. (A tárgyaláson több meghívott egyetemi oktató is részt vesz -- a cél nyilvánvalóan a magyar értelmiség megfélemlítése. A védelem részérõl felolvassák Balogh Edgárnak a Bolyai professzorának, és Bányai Lászlónak, a volt rektornak a levelét, amelyben igazolják, hogy Dávidék nem tüntetni mentek a Házsongárdba.) Dávid Gyula 1964. március 9-én, Páskándi fél évvel korábban szabadul.
1957. május-június Márton Áron egy hónapos bérmáló útja a Kézdivásárhely környékén. A püspök 26 községet keresett fel. Mindenütt sokan fogadják. A tartományi pártbizottság adatai szerint a kézdivásárhelyi járás összlakosságának kétharmada vett rész az egyházi rendezvényeken.
1957. június 1. A BM III. Osztályának (a belsõ elhárítás) vezetõje, Nicolae Budisteanu azt javasolja Draghici belügyminiszternek, hogy helyezzék házifogságba Márton Áront. Erre rendkívüli népszerűsége és pasztorációs tevékenysége szolgált indokul.
1957. június 10. Márton Áron kénytelen megszakítani Székelyföldi körútját és vissza kell térnie Gyulafehérvárra, ahol 1967-ig háziõrizetben tartja az állambiztonsági szolgálat.
1957. június 15. A Buletinul Oficialban megjelenik a 260. sz. rendelet, mely szerint a Romániába beutazni kívánó idegen állampolgárok a határállomásokon kötelesek közölni, hogy mely helyiségbe szeretnének utazni. Ide kötelesek 3 napon belül meg is érkezni, és az ottani rendõrségen 24 órán belül bejelentkezni.
1957. június 28--29., július 1--3. Bukarestben tartják az RMP Központi Vezetõségének plenáris ülését. A lapok az ülés munkálatairól hallgatnak, nem közölnek az ilyen esetekben szokásos terjedelmes pártdokumentumokat. Ráadásul egyedülálló módon a tanácskozást egy napra (30-ára) felfüggesztik, ami a moszkvai hatalmi harccal van összefüggésben. Miután 29-én Hruscsov legyõzi a sztálinista ellenfeleit, Gheorghiu--Dej is megváltoztatja (enyhíti) saját ellenzékével szembeni politikáját. Az eredmény: a július 4-i Scânteia közli, hogy "pártellenes tevékenységükért" kizárták a Politikai Bizottságból (az ortodox sztalinista) Iosif Chisinevschit és (a reformista, a hruscsovi liberalizáció hívének tartott) Miron Constantinescut (aki egyébként a magyar kisebbséggel szemben is békülékenyebb politikát mutatott korábban).
1957. szeptember 16. Kolozsváron megkezdõdik a Dobaicsoport
pere. A vádlottak: 1) Dobai István kolozsvári jogász; 2) Varga László
abrudbányai ref. lelkész; 3) Komáromi József kolozsvári középiskolai tanár; 4)
Kertész Gábor zilahi ügyvéd; 5) Bereczky András az RNK Akadémiája kolozsvári
fiókjának kutatója; 6) Gazda Ferenc kolozsvári középiskolai tanár; 7) Nagy
József szamosújvári volt földbirtokos; 8) Dobri János, a kolozsvári Protestáns
Teológia professzora; 9) László Dezsõ kolozsvári ref. esperes, 1941--44
között erdélyi párti képviselõ. Az ellenük felhozott vád: 1) Dobai
memóriumot készített, amelyben javaslatot tett Erdély megosztására a magyarság
és a románság között. A memorandumot az ENSZ-hez és az RKP KB-hoz akarta
eljuttatni. Tervezetét "véleményezés" céljából eljuttatta:
Bereczkyhez, Kertészhez, Nagy Józsefhez, Gazdához, Vargához és Márton Áronhoz.
(Az ötödrendű vádlott, Bereczky A. 1956-ban még kolozsvári akadémiai kutató
volt, a munka elkészítéséhez átadta az 1939/40-es romániai statisztikai
évkönyvet, amelynek adatait Dobai felhasználta.) 2) Varga L. másodrendű vádlott
D.
1957. nyarán elítélik Fodor Pált és társait: Fodort 25 évre, Mezei Mózes, P. Hajdú Leander, P. Szõcs Izidor ferenceseket 15-15 évre, P. Szentmártoni Odorikot és Csiha Kálmán református lekészt 10-10 évre ítélik.
1957. október 1. Az 1953-ban tagozatként létrehozott temesvári magyar színház önálló intézménnyé válik, Temesvári magyar Állami Színház néven. Igazgató-fõrendezõje: Taub János.
1957. október 26. A bukaresti Elõre beszámol a marosvásárhelyi "értelmiségi nagygyűlésrõl". A felszólalók (többek közt: Csupor Lajos, az Román Munkáspárt tartományi pártbizottságának elsõ titkára, Gálfalvi Zsolt, Izsák József irodalomkritikusok, Andrásofszky Tibor, az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet rektora, Sütõ András író) mindnyájan bírálják Jordáky Lajos, a Bolyai Tudományegyetem volt tanárát a nacionalista megnyilvánulásáért.
1957. november 5. Megszületik az ítéletet a Dobai-perben. A kolozsvári katonai törvényszék (elnök: Macskási Pál): "hazaárulásért és az RNK belsõ és külsõ biztonsága elleni cselszövés", valamint "tiltott közlemények terjesztéséért" Dobait és Vargát életfogytiglani kényszermunkára és még 10 év szabadságvesztésre; Komáromit ("cselekedetei kimerítik a társadalmi rend elleni felbújtás tényét, mivel izgató és propagandatevékenységével nagy veszélyt hozhatott volna az állam biztonságára.") 25 év kényszermunkára és még 8 év börtönre; Kertészt 25 év kényszermunkára és még 10 év börtönre ("a vádlott nyíltan szolidarizált a magyarországi ellenforradalmárokkal"); Bereczkyt 15 év kényszermunkára; Gazdát 10 év nehézbörtönre (hazaárulás stb. fel nem jelentése miatt), még 7 év börtönre ("áskálódás" miatt) és még 5 év börtönre ("tiltott kiadványok tartása miatt"); Nagyot 5 év nehézbörtönre; Dobrit ("a társadalom elleni áskálódás miatt" valójában Ravasz László püspök egy beszédéért és Illyés Gyula verséért) 6 év börtönre; László Dezsõt ("tilos közlemények tartása"! miatt) 5 év börtönre ítélik.
1957. december 1. Megjelenik a Kelemen Lajos Emlékkönyv, a Bolyai Tudományegyetem egyik legreprezentatívabb tudományos kiadványa. A Kelemen Lajos 80. születésnapja alkalmából összeállított kötet a Bolyai Tudományegyetem kiadványai sorozat 1. sz. kötete -- több az egyetem felszámolása miatt nem jelenhet meg.
1958. január 7. Megjelenik a Bányavidéki Fáklya (a Román Munkáspárt Nagybánya tartományi bizottsága és a tartományi néptanács lapja) elsõ száma.
1958 február 5. A Belügyminisztérium kimutatása szerint a MAT-ban 74 operatív tisztbõl és 489 beszervezett ügynökbõl álló hálózat működik.
1958. február 20. Romániába érkezik a Kádár János-vezette magyar
párt-és kormányküldöttség. (A látogatás eredeti tervek szerint még 1957
szeptemberére volt ütemezve, de közös megegyezéssel elhalasztották.) A
küldöttség tagjai: Kádár János az MSzMP KB elsõ titkára, államminiszter,
Apró Antal a kormány elsõ alelnöke, Kállai Gyula államminiszter, az
MSzMP KB titkára, Németh Károly az MSzMP KB tagja, Sebes István
külügyminiszterhelyettes, Keleti Ferenc nagykövet. A delegáció
1958. február 25. "Országjáró körútján" a magyar delegáció Marosvásárhelyre érkezik, ahol Kállai Gyula a Simó Géza Gyár kultúrtermében jórészt magyar párttagok elõtt tartott beszédében többek között kijelenti: "Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területi igényünk sincs. Azt tartjuk, hogy Magyarországnak van épp elég földje, hogy azon -- testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel felépítse a maga szocialista hazáját..."
1958. február 26. Bukarestben a magyar--román kormánytárgyalások nyomán közös nyilatkozatot adnak ki. A magyar fél eredeti szándékához képest, (vagyis hogy érdemi tárgyalások folytassanak, a megoldandó kérdésekben történjen elõrelépés és ezt tükrözze a közös nyilatkozat) a kiadott nyilatkozat szövege inkább a románok szempontjait tükrözi.
1958. február 28. A hazafelé tartó magyar delegáció megáll Kolozsvárott, ahol az állomás elõtti téren rövid gyűlést tartanak a vendégek tiszteletére. Az itt szónokló Kádár János kijelenti: "Mi természetesen elsõsorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés..." (Ebbõl és Kállai beszédébõl a román pártvezertés azt a következtetést vonja le az elkövetkezõ hónapokban, hogy Budapest "levette a kezét" az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabad kezet kapott az asszimilációs politikájához...)
1958. március 2. Megindul a marosvásárhelyi rádió magyar adása, napi 1 órában román, 2 órában magyar nyelvű műsorokkal.
1958. március 14. Este letartóztatják ("tetten érik") Sepsiszentgyörgyön azokat a "mikós" diákokat, akik 1957 után másodszor is meg akarták koszorúzni a 48-as emlékművet.
1958. április 10--május 30. Temesváron, a nagyszínházban a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa elõtt folyik Szoboszlay Aladár és társai monstre-pere. Mintegy 200 személyt tartóztattak le, végül 57 fõt állítanak a bíróság elé. Szoboszlay és társai ellen többek között az a vád, hogy: 1) még 1950-ben Keresztény Munkapárt néven "ellenforradalmi szervezetet hoztak létre azzal a céllal, hogy az RNK belsõ és külsõ biztonsága ellen mesterkedjenek"; 2) terjesztették Szoboszlay "felforgató" írásait és "a lakosság nyugalmas életére és munkájára káros hangulatot keltettek"; 3) fegyveres lázadást készítettek elõ a "a népi demokratikus rendszer megdöntésére és az elnyomó tõkés-földesúri rendszer restaurációjára, mind az RNK-ban mind az MNK-ban, és egy román-magyar konföderáció létrehozására..."
1958. május 24. Bejelentik a szovjet csapatok kivonását Romániából. Június 25-én az utolsó harmincötezer fõs szovjet kontingens is elhagyja az országot.
1958. május 30. A temesvári katonai törvényszék Macskásitanácsa ítéletet hirdet a Szoboszlay-perben. 10 vádlottra mondják ki a halálos ítéletet. Kivégzik Szoboszlay Aladár pécskai és Ábrahám Árpád torjai plébánost, br. Huszár Józsefet, Orbán Károlyt, Orbán Istvánt, dr. Kónya Béla Istvánt, Tamás Imrét, Tamás Dezsõt, Lukács Istvánt és dr. Alexandru Fîntînarut.
1958. június 3. Kolozsváron a katonai törvényszék Macskási Pál-vezette tanácsa ítéletet hirdet az ún. "mikós diákok" ügyében. Szalai Andrást 18, Szabó Lajost 15, Gyertyánosi Csabát és Bordás Attilát 12--12, Gyertyánosi Gábort és Jancsó Csabát 10--10, Jancsó Sándort 8, Sándor Csabát 7, Molnár Bélát 6 évre ítéli. (Szabót kivéve a "bűncselekmény" elkövetésekor mindannyian 15--16 évesek voltak!)
1958. július 14. Börtönlázadás tör ki Szamosújváron, amelyet rögtön levernek. Egyesek szerint az elképesztõ zsúfoltság volt a kiváltó ok, mások szerint a lázadást a börtönvezetés tudatosan provokálta ki. A lázadás leverése után a körülmények drasztikusan szigorodnak.
1958. szeptember elején értekezletet tartanak az RMP Központi Vezetõsége titkárságának vezetésével a nyár végén elkészült -- de terjesztési engedélyt már nem kapott --, XIX. századi magyar irodalom szöveggyűjteményérõl, melyen többek közt Balogh Edgár, Csehi Gyula, Antal Árpád oktatók, Leonte Rautu és Fazekas János KV-titkárok, Miron Constantinescu, Bihari László, a központi sajtóellenõrzõ hivatal munkatársa, Vécsei Károly, a KV titkársága alatt működõ, "az együttélõ nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" munkatársa, valamint Kovács György író, Hajdú Gyõzõ, az Igaz Szó fõszerkesztõje és Szemlér Ferenc, a tankönyvkiadó magyar szerkesztõje vesznek részt. A pártapparátus tagjai által megfogalmazott vádak szerint a szöveggyűjtemény szerkesztõi "következetesen mellõzték a múlt századi osztályharcos szellemű alkotásokat", ezzel szemben azokat a műveket favorizálták, amelyekben "a magyar nacionalizmus eszméi dominálnak". A magyar szöveggyűjtemény elleni támadás egyik következményeként az egyik szerkesztõt, Fejér Miklóst eltávolítják a tanügybõl, másfelõl pedig tovább folytatódik a forgalomban lévõ magyar tankönyvek elleni kampány. A kampányban a marosvásáhelyi Igaz Szó jár az élen.
1958. szeptember 1. Temesváron kivégzik Szoboszlay Aladár pécskai és Ábrahám Árpád torjai plébánost, br. Huszár Józsefet, Orbán Károlyt, Orbán Istvánt, Dr. Kónya Béla Istvánt, Tamás Imrét, Tamás Dezsõt, Lukács Istvánt, és Alexandru Fîntînarut.
1958. szeptember 6. Ítéletet hirdetnek az ún. bethánisták (a református egyház keretén belül működõ spiritualista mozgalom) perében. Nagyváradon a temesvári katonai törvényszék. "Államrend megbontása" és "összeesküvés" vádjával Visky Ferenc református lelkészt 22 évre, Szilágyi Sándor pankotai, Dézsit Zoltán feketegyarmati és Karczagi Sándor szentleányi református lelkészeket, valamint Papp Antal földművest 20--20 év kényszermunkára ítélik, Kiss Sándor földműves és Patócs Erzsébet tisztviselõ 18--18 évet kapnak. Dézsi és Karczagi 1964. július 30-án ill. 28-án, Papp június 27-én szabadul.
1958. október 6. A Macskási Pál-vezette kolozsvári katonai törvényszék ítéletet hirdet a 31 fõs ún. érmihályfalvi csoport perében. Az 1957. február 19-én letartóztatott Sass Kálmán érmihályfalvi, és Balaskó Vilmos érolaszi református lelkipásztorokat, valamint dr. Hollós István egykori hadbírót hazaárulás vádjával halálra ítélik. (Balaskó büntetését a szobrász bátyja közbenjárására életfogytiglanra változtatják.) Érmihályfalváról 13 személyt (köztük Számadó Ernõ költõt) 25 év, 2 személyt ennél kevesebb börtönbüntetésre; Érolasziból 4 személyt 25 évre; Biharvajdáról 6 személyt 25 évre, 3 személyt pedig 20 év börtönbüntetésre ítélnek. (Az elítéltek az Érmellék tekintélyes értelmiségei, iparosai, magángazdái. A perekkel a hatóság feltehetõen a határ mellett lakó magyarságot akarja megfélemlíteni.) Sass Kálmánt és Hollós Istvánt december 2-án Szamosújváron kivégzik.
1958. október 29. Temesváron kilenc 12--13 éves kisdiákot (Oberten János, Kaiser András, Nagy Zoltán, Patkó Gyula, Varga István, Pájcs Pál, Pélics János, Demartini Endre, Feierstein József), a temesvári magyar vegyes líceum tanulóit két évi, kiskorúak fegyházában letöltendõ börtönbüntetésre ítélik. ("Bíbor Banda" néven röpcéztek.)
1959 eleje Megszüntetik az 1956-ban létrehozott "Nemzetiségi bizottságot". Helyébe a RMP KB határozata értelmében (1959. június 3.) egy Nicolaie Ceausescu és Rautu vezette pártkollektívát neveznek ki.
1959. február 13. Megkezdõdik a bolyais tanárok és diákok (Varró János és Lakó Elemér tanársegédek és Péterffy Irén, Vastag Lajos, Páll Lajost, Iamandi Emil és Szilágyi Árpád hallgatók) pere. A kolozsvári katonai törvényszék 19-én -- nyilvános tárgyaláson -- ítéletet hirdet a Varró János és "bűntársai"-perben. A "közrend elleni szervezkedés vádjával" a két tanársegédet: Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 év kényszemunkára, Péterffy Irént 10, Vastag Lajost 8, Páll Lajost 6, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot pedig 5--5 év börtönbüntetésre ítélik.
1959. február 19--22. Bukarestben tartják a Román Népköztársaság Diákszövetségeinek II. országos konferenciáját. Az elnökségben jelen van a pártvezetés több tagja is, többek között Gheorghe Gheorghiu--Dej, Chivu Stoica, Petre Borila, Nicolae Ceausescu, Constantin Pîrvulescu és Leonte Rautu. Az elsõ napon Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke megnyitóbeszédében kijelenti: "Az RMP bölcs politikája folytán megoldódott a nemzeti [sic!] kérdés s ezáltal megerõsödött és megszilárdult a nemzetiségek testvéri barátsága. [...] A román és az együttélõ nemzetiségekhez tartozó diákoknak együttes munkával és tanulással közös szakmai, tudományos és kulturális akciók szervezésével, közösen töltve szabad idejüket, még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket a szocializmus gyõzelméért vívott harcban." A következõ napon felszólaló Koszti István (a Bolyai hallgatója) arról biztosítja a kongresszus résztvevõit, hogy: "Teljes erõnkbõl azon leszünk, hogy gyökerestõl kiírtsuk mindazon megnyilvánulásokat, amelyek ártanak a román nép és a nemzetiségek megbonthatatlan barátságának." Nemes István, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatója pedig kijelenti, hogy az intézet növendékei "kérik, hogy küldjék õket más tartományokba dolgozni."
1959. február 26. Az Egyetemiek Házában tartják a kolozsvári felsõoktatási intézetek párttag és tagjelölt tanerõi, valamint a párt-, IMSZ-és diákegyesületek aktívájának nagygyűlését. Az elnökségben többek között jelen vannak: Nicolae Ceausescu, Athanasie Joja, Vaida Vasile, Ion Iliescu, Constantin Daicoviciu, Takács Lajos, Koszti István és Kacsó Magda. A gyűlésen felszólaló Demeter János az egyetemek egyesítését támogatva arra hivatkozik, hogy a jogtudományi karok már 1950-ben megkísérelték az egyesítést -- "amely kísérlet nagyon sikeres volt". Demeter végül kijelenti: "Nekünk, magyar tanároknak és diákoknak az a kötelességünk, hogy erõteljesen harcot folytassunk mindenekelõtt az ellen a nacionalizmus ellen, amelyet egyes korrupt, ellenséges elemek igyekeznek terjeszteni a magyar tanügyi káderek és diákok között." A gyűlésen a késõbbiekben felszólal Nagy István író (1950--1952 közt a Bolyai rektora) is, aki azon aggodalmaskodik, hogy mit fog vajon szólni a Nyugat az egyesítéshez, nem fogják-e azt kisebbségellenes lépésnek tartani. Erre a hozzászóló oktatásügyi miniszterhelyettes, Athanasie Joja kijelenti: "A kutya ugat, a karaván halad." Amikor pedig a felszólaló Balogh Edgár a magyar és a román kulturák kölcsönhatását fejtegeti, Ceausescu durván közbevág és kijelenti, hogy "nem is lehet beszélni külön magyar és külön román kulturáról, hanem csak a szocialista, a szocializmust építõ nép kulturájáról."
1959. február 27. -- március 1. Kolozsváron "egyesítési nagygyűléseket" tartanak az Egyetemiek Házában a kolozsvári fõiskolák tantestületeinek részvételével. A felszólalók között található Gáll Ernõ, a Korunk fõszerkesztõje, az egyetem volt prorektora, Kerekes Jenõ, Jancsó Elemér, az egyetem tanárai, Lászlóffy Csaba hallgató és mások. Szombaton, február 28-án fölszólal Szabédi László egyetemi tanár is. Beszédében azt fejtegeti, hogy "A Bolyai egyetemet Petru Groza demokratikus kormánya hozta létre s ez megfelelt az akkori fejlõdési követelményeknek", de Ceausescu egy idõ múlva durván közbevág: "A Groza-kormány tévedett! Hiba volt a Bolyai egyetem létesítése! Amit pedig Szabédi végez, az nem egyéb zavarkeltésnél!" (Ezt a kirohanását természetesen nem közlik a lapok.) A gyűlés végén Athanasie Joja megkérdõjelezi, hogy "az olyan gondolkodású embereknek, mint Szabédi, lehet-e helyük az új egyetemen."
1959. március 1. A zárógyűlésen a "renitens" Nagy István,
Balogh Edgár és Szabédi László "önkritikát gyakorolnak". Nagy
megtagadja a csütörtöki beszédének "egyes homályos részeit", és
kijelenti: "teljes egészében és fenntartás nélkül helyesnek tartom
1959. március 2--3. Kolozsvárott tovább folynak az "egyesítési
gyűlések". Hétfõn az Egyetemiek Házában a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti
Intézet, valamint a Gh. Dima Zeneművészeti Intézet hallgatói, a Magyar
Színházban pedig a Babes és Bolyai egyetemek matematika-fizika és
természettudományi karainak hallgatói gyűlnek össze, másnap pedig a
Mezõgazdasági Fõiskola diákjai gyűléseznek.
1959. március 9--19. között Kolozsváron, a katonai törvényszék Macskási Pál vezette tanácsa tárgyalja az ún. "EMISZ-pert", amelyben 76 fõ áll a bíróság elõtt. 19-én Orbán László, Opra Benedek tanár, Sándor Balázs, Nyitrai Berta unitárius lelkész 25--25 év börtönbüntetést kapnak.
1959. április 2. Bukarestben a Gheorghe Gheorghiu--Dej elnöklete alatti értekezlet véglegesíti a Bolyai és Babes egyetemek összevonásával létrehozandó egyetem új struktúráját. Az ekkor készített feljegyzésben rögzítik, hogy mely tantárgyakat fognak magyar nyelven is leadni. Dej javaslatára elfogadják a Babes-Bolyai Tudományegyetem nevet.
1959. április 19. A Bolyai Tudományegyetem megszüntetése (illetve a Babessel történõ összevonása) és a Securitate zaklatásai miatt öngyilkos lesz Szabédi László irodalomtörténész, egyetemi tanár.
1959. április 20. Kolozsvár mellett öngyilkos lesz Molnár (Löwinger) Miklós (1922-1959) közgazdász, egyetemi tanár. A Bolyai Tudományegyetem közgazdaságtudományi tanszékének tanára korabban az terjedt el, hogy Molnár a Babes és a Bolyai erõszakos egyesítése miatt vetett véget az életének, azonban azok, akik a családot közelrõl ismerik, cáfolják ezt a hiedelmet.
1959 áprilisában az RMP Központi Vezetésének titkársága vitát rendez a Bolyai egyetem magyar irodalomtörténeti kurzusairól (egyetemi jegyzeteirõl). A résztvevõk az irodalomtanszék tanszemélyzete, a Babes egyetem irodalomtörténész oktatói, a Bolyai egyetem vezetése, Vécsey Károly, és Blénesi Ernõ, a KV titkársága alatt működõ, "az együttélõ nemzetiségek problémájával foglalkozó bizottság" munkatársai, valamint írók, kritikusok. Szigeti József jegyzetét azzal támadják, hogy a szerzõ engedményt tett "a reakció burzsoá irodalomtörténetírásnak", Jancsó Elemért pedig "az irodalmi hagyomány elvtelen, békülékeny, felületes értékelése miatt" marasztalják el.
1959. május 3. Kolozsváron öngyilkos lesz Csendes Zoltán (1924-1959) statisztika
professzor, a Bolyai Tudományegyetem egyik utolsó prorektora, aki részt vett az
egyetem-egyesítéssel kapcsolatos tárgyalásokon. Tettét
1959. május 22. Megszületik az ítélet a kolozsvári katonai törvényszéken a kolozsvári teológusok perében. A "Román Népköztársaság megdöntése, és az RKP megbuktatására történt szevezkedés" vádjával 14 személyt ítélnek el: Csatlós Csaba (8 év javítóbörtön), Márton Attila, Nagy Endre. Miklós István (5 év), Soós Ferenc, Elekes István, Gráma János (8 év javítóbörtön), Székely Lajos, Péter Miklós ref. teológusok (14 év felbújtó prédikációért), Imre Magda, Burkhart Márta, Gergely Borbála, Mózes Árpád). (Grámát, Nagy Endrét május 25-én, tiltott iratok tartásáért 8, ill. 5 évre); Csatlóst 8 év "átnevelõ börtönbüntetésre" ítélik, 1964. augusztus 1-én szabadul. Székely 7 évet kap, 1964. augusztus 1-én ér haza. Peripraváról Gráma, Adorjáni Dezsõ és Dobri János 1963. január 29-én kegyelemben részesülnek és kiszabadulnak. (Adorjáni hamarosan meghal.) Nagy Endre 1964. március 14-én szabadul.
1959. szeptember 7. Gheorghiu--Dej Marosvásárhelyen leteszi a vegyi kombinát alapkövét. A gyárat 5 évvel késõbb üzembe helyezik. Munkásainak nagyobb részét a románok lakta területekrõl és Moldvából toborozzák.
1959. szeptember 15. A Macskási-féle katonai törvényszék Kolozsváron ítéletet hoz a csíkszeredai középiskolai tanárok ügyében: Puskás Attilát 20, Palczer Károlyt 15, Bereczk Lajost, Lõrinczi Jánost, Kovács Gyulát 8-8, László Gizellát 4 évnyi kényszermunkára ítélik. A tanárokat az 1956-os forradalom szimpatizálásával vádolták -- valójában a székelyföldi magyar értelmiség megfélemlítése lehetett a cél.
1959. október 24. A nyomdába adás elõtt a hatóságok elkobozzák A Magyar Autonóm Tartomány a gazdasági fejlõdés útján 1959--1960 c. monográfia kéziratát. A monográfia a tartományi néptanács gondozásában jelent volna meg, Keszi-Harmat Sándor és Karácsonyi Ferenc szerkesztésében, Szövérfi Zoltánnak, a tartományi pártbizottság titkárának bevezetõ tanulmányával, Lukács Lászlónak, a tartományi néptanács végrehajtó bizottsága elnökének elõszavával. A monográfia megjelenésének letiltása azzal az indokkal történt, hogy az nacionalista szellemiségű.
1959. szeptember 8. Letartóztatják Kenderessy Szabó Béla kapnikbányai római katolikus plébánost. Tizenegy hónapig felváltva hol Nagybányán, hol a Szatmárnémetin vallatják. A vád: hitoktatást tartott a gyermekeknek, ellenezte a vegyes házasságokat és nem örvendezett a magyar forradalom vérbetiprásakor. A hadbíróság 11 hamis tanút fölvonultatva a nagybányai perben 1960. július 22-én éjszaka hozzák meg az ítéletet: 10 év börtönbüntetés. Elõször Szamosújváron tartják fogva, majd 1960 végén a brailai mocsarakba hurcolják.
1959 szeptemberében egyesítik a kolozsvári magyar tannyelvű Ady Endre (volt református fõgimnázium), és a román tannyelvű Sincai középiskolákat.
-- A nagyváradi 4. sz. középiskolában is román tagozatot hoznak létre, ezáltal vegyes tannyelvűvé válik az iskola. (1962-ben már az egész tartományban kizárólag "egységes" -- magyar és román tagozatos -- középiskolák működnek.)
1960. március 18--19. Bukarestben tartják az Ifjúmunkás Szövetség III. kongresszusát. A KB titkárságába ismét beválasztják Koppándi Sándort, a KB Bürójának pedig megint tagja lesz Domokos Géza és Koppándi Sándor.
1960. június 20-25 Megtartják Bukarestben az RMP III. kongresszusát. A meghívott külföldi vendégek közt jelen vannak a magyarországiak is. A Központi Vezetõség tagja lesz Csupor Lajos, Fazekas János, Kovács György, Mogyorós Sándor, Szenkovits Sándor, Vass Gizella, a KV póttagja pedig Levente Mihály. A Politbürónak ismét tagja lesz Mogyorós Sándor, a KV titkára Fazekas János.
1960 õszén ismét visszaállítják a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézetben az 1951-ben megszüntetett fogorvosi képzést.
1960. szeptember 2. Megjelenik a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa Oktatási--Művelõdésügyi Osztályának közleménye, miszerint magyar és román tagozattal beindul a Marosvásárhelyi Pedagógiai Fõiskola. (Két fakultással működik: román nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, valamint fizika, kémia és ipari ismeretek. (1961-tõl román--történelem és magyar--történe-lem szakokok is indulnak.) A fõiskola 3 éves képzést nyújt, az általános iskola fölsõ tagozatán oktató pedagógusokat képeznek.
1960. december 22. Megkezdi munkálatait a Nagy Nemzetgyűlés 9. ülésszaka. 23-án Nicolae Ceausescu elõterjeszti a pártvezetés által 19-én elfogadott, a Román Népköztársaság "területi és közigazgatási beosztásának megjavítására" vonatkozó törvénytervezetet. Ebben "...a különbözõ rajonok és községek lakosainak kérései alapján" bizonyos módosításokat javasolnak az addigi közigazgatási beosztásokon. Többek közt javasolják, hogy Sármás rajon -- néhány község kivételével, amely Kolozsvár tartománynál marad -- és Ludas rajon teljes egészében kerüljön a Magyar Autonóm Tartományhoz, ("e két rajon ugyanis Marosvásárhely közvetlen közelében van." -- szól az indoklás), e két rajont pedig összevonják Marosludas székhellyel. Javasolják továbbá, hogy ugyancsak kerüljön át a MAT-ba Dicsõ rajon, Balázsfalva város és még négy község kivételével. Indítványozzák továbbá, hogy Sepsi és Kézdi rajonok, ("amelyek közvetlenül Sztálinváros [Brassó] közelében terülnek el") kerüljenek át Sztálin tartományba. A tervezet megszünteti továbbá Kolozsvár tartományban Kolozsvár, Bethlen, Zsibó, Sztálin tartományban Feketehalom, a Magyar Autonóm Tartományban Keresztúr és Erdõszentgyörgy, Nagyvárad tartományban Székelyhíd és Vaskóh, Hunyad tartományban Vajdahunyad, Nagybánya tartományban pedig Tasnád rajonokat. Megváltozik egyes tartományok elnevezése is. Nagybánya tartomány új neve: Máramaros tartomány, Nagyvárad tartományból Krisána, Sztálin tartományból Brassó, Temesvár tartományból Bánát tartomány, végül pedig a Magyar Autonóm Tartományból Maros--Magyar Autonóm Tartomány lesz.
1961. június A Belügyminisztérium kimutatása szerint országszerte 42.809 ügynököt foglalkoztattak. Ebbõl 1000 fõs hálózat működött a M--MAT-ban.
1961. augusztus 28. A Maros--Magyar Autonóm Tartomány pártszervezetének plenáris ülésén felmentik Csuport Lajost és helyébe Iosif Bancot nevezik ki.
1961. szeptember 1--7. Gheorghe Gheorghiu--Dej vezetésével román párt-és kormánydelegáció tárgyal Budapesten, amelynek eredményeképpen többek között aláírják az új kulturális egyezményt, valamint egy vízum-megállapodást a két ország magánjellegű utazásainak rendezése tárgyában. Az egyezmény értelmében december 1-i hatállyal megszűnik a két ország között a vízumkényszer; magánjellegű utazást évente egyszer engedélyeznek; a meghívóleveleket nem kell állami szerveknek láttamoztatni, de a meghívó lakóhelyén kívül más helységbe történõ utazáshoz a helyi rendõrségen elõzetesen engedélyt kell kérni. Ennek elmulasztása az illetõ kiutasításához is vezethet.
1961. szeptember 14. Désen letartóztatják P. Bálint Szalvátor helyettes tartományi rendfõnököt, másnap, szeptember 15-én pedig P. Fodor Pelbárt teológiai rektort, definitort, és György Húgó laikus testvért, akiket a még június 26-án letartóztatott P. Benedek Fidél ferences tartományi fõnökkel, P. Fodor László rendtartományi titkárral, P. Écsy János dési házfõnökkel, P. Angi Csaba dési helyettes házfõnökkel és P. Fülöp Tamás ferences szerzetessel együtt kémkedés vádjával állítanak bíróság elé. (A vád szerint titokban jelentették Rómába a rend minister generálisának, hogy hány rendházat vettek el a kommunisták.) Végül két perben: "a szocialista rendszer elleni uszítás" vádjával P. Pöhacker Balázst, P. Fodor Pelbártot és P. Écsy Jánost 3--3 évre, P. Angi Csabát 7 évre; egy másik perben pedig: (hazaárulás vádjával?) P. Benedek Fidélt 8 évre, P. Bálint Szalvátornak és P. Fodor Lászlót 6--6 évre, P. Fülöp Tamást pedig 4 évre, a többieket 3--3 évre ítélik. Az általános amnesztiával szabadulnak 1964-ben.
1961. november 9--11. A desztalinizáció jegyében megváltoztatják a Sztálinról elnevezett helységek megnevezését. Brassó ismét visszakapja a régi nevét.
1961. december 30. Az RMP KB jóváhagyja a Belügyminisztérium döntését miszerint a M--MAT (állambiztonsági) parancsnoki posztjából felmentik Kovács Mihályt, aki 1952 óta dolgozott ebben a pozícióban. Helyére Nicollae Sideát nevezik ki. Ezzel lezárult a székelyföldi legfelsõbb vezetõket érintõ nemzetiségi kádercsere.
1962. októberében Jelentik a lapok, hogy a Maros--Magyar Autonóm Tartományban befejezõdött "a mezõgazdaság kollektivizálása". Egy héttel késõbb ugyanezt jelentik Brassó Tartományból is.
1962. április 27. Gheorghiu--Dej az RMP KV plenárisán bejelenti, hogy az országban befejezõdött a kollektivizálás.
1962. július 23. Nagy Gyulát, a pártszervek, illetve a kultuszdepartament jelöltjét választják meg a kolozsvári (erdélyi) református egyházkerület új püspökévé.
1962. szeptemberétõl az 1962/63-as tanévvel kötelezõ lesz -- az addig kizárólag magyar tannyelvű Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézetben -- a román nyelvű gyakorlati oktatás.
1962 októberében a hatóságok -- Nagy Gyula kolozsvári református püspök hozzájárulásával -- városrendezés ürügyével lebontatják az 1892-ben Alpári Ignác tervei alapján épült brassói református templomot.
1963. január 19. A Hivatalos Közlönyben megjelent 1056. sz. rendelet elsõ paragrafusa szerint írógép csak rendõrségi engedéllyel tartható, de kizárólag olyan személynek, akinek ezt a foglalkozása indokolja.
1963 nyarától a román hatóságok mereven érvényesíteni kezdik azt az elõírást, amely szerint az uticélnak megjelölt helyet a magyarországi látogató csak a helyi milícia engedélyével hagyhatja el. Az egy évvel késõbbi, július 1--3-i kétoldalú tárgyalásokon Kállai Gyula ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ez az intézkedés "a magyar közvéleményre negatívan hatott", mire Ceausescu közli, hogy erre azért volt szükség, mert "az oda utazó személyek nacionalista tevékenységet folytatnak", "nacionalista anyagokat" terjesztenek.
1963 õszétõl megkezdik a közintézmények, közterek elnevezésének megváltoztatását. Ennek során egyrészt eltűnnek az orosz/szovjet személyek nevei, Erdély magyarok által is lakott településein pedig -- az 1964 január--februári pártkonferenciák után -- a magyar személyiségek neveinek nagy része. A hivatalos álláspont szerint olyan személyekrõl való utcaelnevezés meghagyása indokolható, akik az adott helységben születtek. Erre hivatkozással Kolozsváron például a Jókai utcából Napoca lesz, a Kossuthból pedig -- Lenin. (A széleskörű névváltozásokról a sajtó leginkább hallgat.) Az utcák, közterek átkeresztelése mellett tovább folyik a magyar nyelvű táblák lecserélése is.
1964. április 26. A román pártvezetés kiadja a késõbb "függetlenségi nyilatkozatnak" aposztrofált nyilatkozatát: "A Román Munkáspárt álláspontja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseirõl". Ebben kinyilvánítják, hogy Románia nem tűr beavatkozást a politikájába és szuverenitását, függetlenségét megvédi. A nyilatkozat megfogalmazásában a nemzeti állam kategóriája központi szerepet játszik.
1964. május 17. A nagyváradi Szent László templomban kihirdetik, hogy a városi hatóságok elrendelték, miszerint másnap, vagyis Pünkösd-hétfõn le fogják bontani a templomot. Másnap azonban -- és az elkövetkezõ 5 napban -- mintegy 1500--1600 ember, katolikusok, valamint számos protestáns és román ortodox hívõ élõlánccal tiltakozik a templom lebontása miatt. A tiltakozók végül küldöttséget menesztenek Bukarestbe, ahol elérik, hogy a fõvárosi illetékesek utasítják a városi hatóságokat, álljanak el a tervüktõl. Mindezek mellett azonban -- "államellenes szervezkedés" miatt--a tiltakozók közül tizenhárom személyt letartóztatnak és hetet több éves börtönbüntetésre ítélnek.
1964. július 1--3. Budapesten megbeszélést tart az MSZMP Kállai Gyula vezette és az RMP Nicolae Ceausescu vezette delegációja. Kölcsönösen tájékoztatják egymást országaik belsõ helyzetérõl, a két ország kapcsolatainak alakulásáról, a "nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseirõl", és a KGST-ben történõ együttműködésrõl. A tárgyalásokról készült feljegyzés megjegyzi, hogy "Ceausescu elvtárs beszámolóját az önelégültség és az önteltség, a problémamentesség jellemezte." Kállai felveti, hogy a Magyar Autonóm Tartomány 1961-es "átszervezése", "annak ellenére, hogy azok a román testvérpárt belügyét képezik, Magyarországon is bizonyos problémákat vetnek fel az emberekben." Ceausescu erre "csodálkozását fejezte ki, hogy ez a kérdés felmerült."
1964 nyarán visszamegy Magyarországra a magyar állampolgárságú dr. Miskolczy Dezsõ agysebész, a volt kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem utolsó rektora, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet nyugalmazott professzora.
1964. augusztus 4. Az általános amnesztia következtében kiszabadul szamosújvári börtönébõl Boros Béla, a temesvári egyházmegye titokban fölszentelt püspöke, akit még 1952 januárjában ítéltek el egy koncepciós perben.
1964. december 18. A Hivatalos Közlönyben megjelent 799. sz. rendelet több erdélyi magyar többségű település megváltozott hivatalos nevét közli. Egy 41 oldalas jegyzék közli a települések megváltozott neveit. Például a Maros Magyar Tartományban: Jedd: Iedu -- Livezeni; Magyarsáros: Sarosu Unguresc -- Deleni; Jobbágyfalva: Iobageni -- Valea; Székelykakasd: Cocos -- Valureni.
1965. március 7. Parlamenti választásokat tartanak az országban. Az új öszetételű Nagy Nemzetgyűlésbe 43 magyar nemzetiségű képviselõ kerül be (az elõzõ ciklusban 41-en voltak), alelnöknek választották Kovács György írót és Bisztray Mária színészt (Petru Groza lányát), az egyik titkár Fejes Gyula lesz Kolozsvár tartományból. (A Maros-Magyar Autonóm Tartományból 9 román és 11 magyar képviselõ van a nemzetgyűlésben, Kolozsvár tartományból 22 román és 8 magyar, Brassó tartományból 13 román, 7 magyar, Kõrös tartományból 13 román, 7 magyar.
1965. március 19. Meghal Gheorghe Gheorghiu--Dej, az RMP elsõ titkára, az Államtanács elnöke.
1965. március 22. Plenáris ülést tart az RMP Központi Vezetõsége, melyen Nicolae Ceausescut elsõ titkárrá választják, Chivu Stoica lesz az Államtanács elnöke. Ceausescu beszédében hangzanak el elõször a "szocialista nemzet" és a "szocialista nemzeti állam" kifejezések, és az új fõtitkár a kisebbségi kérdésrõl mint "befejezett folyamatról" beszél.
1965. július 19--24. Bukarestben tartják a kommunista párt IX. Kongresszusát, mely jóváhagyja a márciusi plenáris döntéseit. A KB Végrehajtó Bizottságába kerül Mogyorós Sándor, póttag lesz Fazekas János és Gere Mihály (a Maros--Magyar Autonóm Tartomány néptanácsi elnöke). Ezeket a személyi változásokat a külügyminisztérium román referatúrája úgy értékeli, hogy "mindez gesztusként értékelhetõ egyrészt a romániai magyar nemzetiség felé, de közvetve Magyarország felé is. Feltételezhetõ, hogy a fenti változások indítékai között egyik tényezõként az 1964. júliusi és 1965. júniusi magyar--román pártközi tárgyalások szerepelnek." A kongresszuson változtatják meg az RMP nevét Román Kommunista Pártra. A kongresszus után megalakítják az RKP Központi Bizottsága mellett működõ nemzetiségi bizottságot. A grémiumra legmagasabb szinten maga a fõtitkár "ügyel", de a közvetlen irányítás a KB apparátusának néhány, különbözõ területeken dolgozó tagja (Mihail Dalea, Petre Borila, Leonte Rautu, Virgil Trofin és Gheorghe Stoica) kezében van. A bizottság magyar tagjainak (Domokos Géza, Takács Lajos, Sütõ András, Létay Lajos, késõbb Koppándi Sándor) feladata "a magyar nemzetiség életét érintõ -- elsõsorban ideológiai--kulturális jellegű jelenségek feltárása, javaslatok kidolgozása". A nemzetiségi bizottság létrehozásáról a nyilvánosság elõtt sohasem esik szó.
1965. augusztus 21. A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt.
Ebben rögzítik, hogy az ország új megnevezése: Románia Szocialista
Köztársaság. A 17. szakaszban leszögezik, hogy az ország állampolgárai
"nemzetiségre, fajra, nemre vagy vallásra való tekintet nélkül
egyenlõ jogokat élveznek a gazdasági, politikai, jogi, társadalmi és
kulturális élet
-- Megalakul Ion Gheorghe Maurer harmadik kormánya. Ebben a minisztertanács alelnöke Mogyorós Sándor és Fazekas János. A könnyűipari miniszter Szenkovits Sándor, a belkereskedelmi miniszter Levente Mihály. Az Államtanács alelnökei közé kerül az addig is tag Takács Lajos mellé Gere Mihály.
1965. szeptember 24--26. Az új összetételű kormány elsõ vidéki útja Marosvásárhelyre vezet. A másnapi "tudósítás jellegű kommüniké" elhallgatja, hogy magyar többségű tartományban járt a delegáció, csupán "a román, magyar, német és más nemzetiségű" dolgozókról tesznek említést. Ez a formula ettõl kezdve általánossá válik, amikor magyar többségű vidékekrõl van szó.
1965 õszén nagy méretű kivándorlási láz ütötte fel a fejét az erdélyi magyarság soraiban. (Fõleg Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben volt nagy a kérvényezõk száma.) Hírek szerint több, mint tízezren iratkoznak fel a Kanadába szól kivándorlási engedélyért, akiknek egy kis töredéke -- Szemlér Ferenc író információi szerint -- megkapta az engedélyt, "a többieket behivatták a rendõrségre, ahol csak nagyon kevesen mertek elhatározásuk valódik okairól nyilatkozni."
1966. március 15. Népszámlálást tartanak Romániában. Az elõzetes közlemény szerint az ország összlakossága ekkor 19.105.056 (a végleges adatok szerint 19.103.163), ebbõl magyar nemzetiségű, 1.602.604 (a végleges adatok szerint 1,619.592) magyar anyanyelvű 1,626.000, az erdélyi népesség mintegy 27%-a. (1956-hoz képest 39.184-el nõtt a magyar nemzetiségűek száma.) Moldvában a népszámlálás csupán 9.516 magyar anyanyelvű lakost "talált" -- ez azt jelzi, hogy a még meglévõ magyar anyanyelvű csángók nagy részét románnak írták be. 1956 és 1966 közt mintegy 70.000-re tehetõ a Kárpáton túlról érkezõk száma.
1966. június 27--28. Bukarestben plenáris ülést tart az RKP Központi Bizottsága. Ezen beválasztják a Titkárságba Gere Mihályt. Az õ feladata lesz a nemzetiségi bizottság irányítása.
1966. július 4. Megjelenik a középfokú szakoktatást szabályozó törvényrendelet, melyben egy szó sincs a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatásról, tehát a szakoktatás csak román nyelven folyik. Egyes esetekben az iskoláknak az átalakítása is sérelmes a magyar kisebbségre. Például Kolozsvárott az újonnan megalakított 5 új szaklíceum iskolaépület--igényeit részben a magyar tannyelvű iskolák rovására elégítik ki.
1967. március 5. Helyhatósági (néptanácsi) választásokat rendeznek az országban. A magyar nagykövetség információi szerint a jelölõ gyűlések nagy részében (magyarlakta vidéken) a résztvevõk magyarul is felszólalhattak és voltak magyar nyelvű választási plakátok is.
1967. március 10. Kolozsváron megemlékeznek a Budai Nagy Antal-vezette (a sajtóban csak "bábolnai"-ként emlegetett) parasztfelkelésrõl. Az ünnepi gyűlésen Iosif Banc tart beszédet, melyben a történelmi esemény "kisajátítása", románosítása érhetõ tetten. (A vezetõk neveit -- Budai Nagy Antal kivételével -- a másnapi Elõre is romános formában használja: Vajdaházi Nagy Pál -- Paul cel Mare, Kolozsvári János Mester -- Ioan Mester stb.)
1967. május 24--26. Az MSZMP meghívására -- az elõzõ évi látogatást viszonzandó--baráti látogatást tesz Budapesten az RKP KB küldöttsége, Nicolae Ceausescu vezetésével.
1967. október 5--6. Az RKP KB plenáris ülésén (ahol irányelveket fogadtak el "az ország területi-közigazgatási beosztásának megjavításáról") hozott határozat elõirányozza, hogy a meglévõ 16 tartomány helyett mintegy 40--45 megyét kell szervezni.
1967. november 1. Budapesten aláírják a vízummentességrõl szóló magyar--román kormányközi egyezményt. A kétoldalú személyforgalom ettõl kezdve rohamosan nõ: 1965-ben még 69.500 beutazó turistát regisztrálnak Romániából, 1970-ben 117.100-at, 1975-ben pedig 121.900-at. Magyarországról Romániába 1965-ben 67.400, 1970-ben 98.000, 1975-ben pedig 234.000 turista utazik ki. Ugyanekkor egyeznek meg abban is, hogy Nagylaknál új ideiglenes közúti határátkelõt nyitnak, és megegyeznek a gyulai átkelõhely megnyitásában is.
1967. november 22. Emil Bodnaras, az RKP KB tagja közli Márton Áronnal, hogy megszüntették a kényszerlakhelyre vonatkozó tilalmat.
1967. december 6--8. Az RKP országos konferenciáján, az októberi KB-határozat végrehajtása céljából egy központi párt-és állami bizottságot állítanak fel, mely javaslatokat dolgoz ki a megyék és munícipiumok megszervezésére. A felszólaló Fazekas János azt javasolja, hogy a Székelyföldet (Marosvásárhely és környéke kivételével) egy megyébe szervezzék. Beszédében kiemeli az RKP nemzetiségi politikájának eredményeit, kihangsúlyozva Nicolae Ceausescu személyes szerepét.
1967. december 9. Megalakul Ion Gheorghe Maurer negyedik kormánya. A minisztertanács egyik alelnöke Fazekas János. A könnyűipari miniszter továbbra is Szenkovits Sándor, a belkereskedelmi miniszter pedig Levente Mihály. A helyi adminisztráció problémájával foglalkozó bizottság élére Gere Mihály kerül, tulajdonképpen õ irányítja a közigazgatási reformot.
1968. január 11--13. Csíkszeredában, amikor egy gyűlésen a résztvevõk megtudják, hogy a tervezett Hargita megye székhelye Székelyudvarhely lesz, botrány tör ki. 13-án a városi kultúrház elõtt spontán tömegdemonstráció kezdõdik és követelik a döntés megváltoztatását. A konfliktust sikerül békésen rendezni Bukarestbõl leutazik Gere Mihály és Vasile Patilineti is, de õket foglyul ejti a tömeg: egy delegációt küldenek Bukarestbe. A húsz fõs küldöttség 14-én találkozik Nicolae Ceausescuval is és sikerül kiharcolniuk, hogy a megye székhelye Csíkszeredába kerüljön.
1968. január 14. Az RKP KB Végrehajtó Bizottsága jóváhagyja és "nyilvános vitára" bocsátja az új közigazgatási törvénytervezetet. Az új javaslat -- szemben a korábbi 58-cal -- 35 megye létrehozását ír elõ. Az eredeti tervek szerint az 1952 és 1960 közt fennálló Magyar Autonóm Tartomány egy jelentõs részén, a régi Udvarhely, Csík és Háromszék megyék területén (utóbbi délkeleti része, Papolc--Nagyborosnyó környéke és a Bodza-vidék azonban Brassóhoz kerülne) az ún. "nagy székely megye", "nagy Hargita megye" jönne létre. (Ez a közigazgatási egység 7.680 km -nyi lett volna, 376.000 lakossal. Egy megye átlagosan 6.786 km lenne.) A megye azonban nem az elõzetesen eltervezett határok közt jön létre. Egyrészt bizonyos román politikusok ellenzik a "nagy székely megye" felállítását, ráadásul a háromszékiek nem akarnak Csíkszereda (vagy Székelyudvarhely) "uralma" alá kerülni. (A háromszékiek egyébként is megosztottak, egy részük -- a korábbi Sepsiszentgyörgy rajon pártvezetése -- amellett lobbizik, hogy a megalakuló Brassó megyéhez kerüljenek, míg a kézdivásárhelyiek élesen ellenezik ezt.) Kompromisszumos megoldásként létrehozzák Kovászna megyét. (Az eredeti tervektõl eltérõen létrehozzák Szilágy megyét is.) A végleges törvénytervezetet az RKP KB február 14-i plenáris ülésén hagyják jóvá.
1968. február 16. A Nagy Nemzetgyűlés megszavazza a 2/1968. sz. törvényt az ország közigazgatási-területi átszervezésérõl. Erdélyben az 1950 elõtt létezett huszonkettõ helyett tizenhat megyét hoznak létre. (Nem alakul újjá Kis-, és Nagy-Küküllõ, valamint Torda-Aranyos és Szörény megyék.) A történelmi Székelyföld három megye: Maros, Hargita, Kovászna közt oszlik meg. Maros megye elsõ titkára (egyben tanácselnök) Nicolae Veres, Hargitáé Branis László, Kovásznáé pedig Király Károly.
Tartalom
- Adatbank Café (39)
- bibliográfiák (95)
- Cărți - traduceri (30)
- digitális szövegtár (1503)
- egyéb (39)
- folyóiratok (35)
- hangtár (11)
- helységnévtárak (5)
- irodalmi életművek (39)
- kataszterek (9)
- képtárak (2)
- kronológiák (10)
- könyvek (554)
- könyvtárkatalógusok (8)
- lexikon (6)
- műhely (3)
- Régió- és kisebbségtörténeti oldal (71)
- statisztikák (10)
- szótárak (11)
- társadalomtudományi kutatások (42)
- térképtárak (9)
- természettudományi adatbázisok (4)
- természettudományi könyvtár (12)
- történeti források (38)
- vendégoldalak (86)
- Egyéb (3)
